Hogyan magyarázzam el, hogy ne legyen belőle sértődés?

Szeptemberben kezdem a gimnáziumot, több barátommal is egy iskolába fogunk járni. Van olyan akit ballagás óta nem is láttam, nem nagyon tartjuk a kapcsolatot. Van két barátnőm akivel "szoktunk" találkozni, de rajtuk kívül mással nem.

A probléma az, hogy én nem igénylem a társaságukat. Év közben sem volt más a helyzet, de akkor még minden nap találkoztunk a suliban így nem volt olyan feltűnő. A barátaim szerettek volna velem többször is találkozni, de én mindig visszautasítottam őket. Rosszul hangzik és szégyellem is magam, de nem szerettem volna rájuk pazarolni a szabadidőmet. Nem éreztem magam jól melletük. Ez most is így van. Már találkoztunk párszor, de én nem élvezem az együtt töltött időt. Nincs is hozzá se kedvem se hangulatom.

Tudom, hogy elég szánalmasnak hangzik, de teljesen kikészített pár dolog. Emberek, akik mást feltételeznek rólam mint, aki valójában vagyok. Állandó megfelelési kényszer, családi gondok. Az iskolában tanárok, akik szintén nem voltak tisztában a képességeimmel és túl sokat vártak tőlem. Csalódások amiket én okoztam másnak és amiket én kaptam. Hazugságok alapozta kapcsolatok és még sorolhatnám. A barátaim nagy része is elpártolt tőlem, a családtagok között is van pár aki már nem áll mellettem. Rengeteg dolog máshogy sült el mint szerettem volna. Feladtam a hobbim aminek korábban az életemet szenteltem volna. A volt osztályfőnököm is túlsztárolt engem aminek következtében szintén más történt a vártnál. A lényeg az, hogy nem jól sültek el a dolgok. A nyáriszünettől vártam a nyugalmat, a pihenést, az időt. Szeretnék mindent helyretenni, rendezni a félreértéseket és tiszta lappal kezdeni. Mindent tisztázni, helyrehozni a régi kerékvágásba és nem utolsó sorban pihentetni a kifeszült idegeimet. Nem érzem jól magam mostanában.Egyre többet tör rám a sírás. Egyedül szeretnék lenni. Van pár dolog, amit tisztáznom kéne valakivel, tulajdonképpen valakikkel és szeretnék azokra a dolgokra öszpontosítani, amiket elszúrtam és helyre kéne őket hozni. Akkor lennék boldog, ha ezt sikerülne megoldanom. A barátnőim nem nézik jó szemmel, hogy kevés időt töltök velük. Beszólogatnak, hogy miért nincs jó kedvem, miért nem vagyok vidám, már biztos nem szeretem őket...Én mondogatom magamban, hogy azért barátok vagyunk, szeretjük egymást, minden rendbejön, jól érzem magam, de ez nincs így.

Ha őszinte vagyok magamhoz, akkor tudom, hogy nem szeretnék velük találkozni. Már nem érzem, hogy fontosak lennénk egymás számára, ez már nem igazi barátság. Szégyellem magam, de nem szeretnék velük lenni ha nem érzem jól magam. Időre van szükségem...nélkülük. Tudom, hogy ha ezt hallanák mérgesek lennének, megsértődnének és valahol értem és jogosnak tartom, de én nem szeretném örökre megutáltatni magam velük. Nem szeretnék ismét olyat tenni amit késöbb megbánnék. Úgy érzem ez így lenne tiszta, ha tudatnánk egymás szándékait. Nem szeretném megbántani őket, de magamnak sem szeretnék tovább hazudni. Áltatni magam és másokat.

Elhiszem, hogy a koromat tekintve komolytalannak hangzik a kérdés, de kérem próbáljátok megérteni. Tudom, hogy sokkal nagyobb gondok vannak, de nekem most ez a fontos és szeretnék pontot tenni a történtek végére. Szeretném, ha kicsit komolyan vennétek a korom ellenére. Egy gyerek is követhet el hibákat, vannak érzései és szeretne boldog lenni. Sok dologban különbözik a felnőttektől, de ezekben egyeznek.

Sajnálom, hogy ilyen hosszú lett, de úgy éreztem, hogy le kell írnom. Szeretném túltenni magam a történteken, iszonyatos bűntudatom van és néha már aludni sem tudok.

A lényeg:

Hogyan mondjam el a barátaimnak, hogy többé nem szeretnék velük lenni? Már nem szeretnék barátkozni, tartani a kapcsolatot, legalábbis egy jó ideig. Mindenképpen haragudni fognak, de nem szeretném, ha utálattal néznének rám.

Bocsánat a hosszáért!

Nagyon szépen köszönöm, ha valaki végigolvassa, pláne ha komolyan is veszi! Válaszaitokat előre is köszönöm!