Érezheti magányosnak valaki magát így?

Azt vettem észre, hogy a barátaim megszűntek létezni körülöttem,egyszerűen cserben hagytak.emiatt nem is nagyon bízok senkiben (1 embert kivéve, a páromat)

2 éve költöztünk el "új" helyre, de őszintén még nem tudtam megszokni, és nem ismerek szinte senkit a környéken. Sokat sétálok, biciklizek, bejárom a környéket, olykor-olykor a kutyámnak köszönhetően szóba is elegyedek egy-egy emberrel de ezen kívül az emberi kapcsolataim beszűkültek.

(Persze, most jön az hogy van párom, de akkor minek nyavalygok...igen, nem is nyavalyognék, de mivel ő messze van és ritkán találkozunk, azért rajta kívül néha jó lenne valakivel beszélgetni, vagy sétálni,biciklizni..valami.)

Az ember alapvetően társas lény, szüksége van társaságra, nos, én is így vagyok. Mivel nagyon nem bízok meg senkiben, nehezemre esik így barátkozni is, de érzem, hogy egy laza barátság nagyon jó lenne. Az egész nyaram abból állt, hogy a szabadnapjaimon végig egyedül voltam, letekertem 60 km-ert társaság nélkül, elég unalmas. Ha elviszem a kutyám sétálni, állandóan dumálok hozzá, de már hülyének néznek :D

Nem vagyok egy bulizós fajta, úgyhogy a szórakozóhelyeken való ismerkedés kilőve...

Hogy lehetne "barátokat" szerezni?

23/L

(A normális válaszokat megköszönném, hülyék kíméljenek!)