Mi pontosan az érzés; sima csalódottság vagy más?

Összeveszett velem a barátnőm. Haragszik. Azóta napi szinten megnézem a Facebook falát, éjjel nappal arra gondolok, jól van e, mindig keresném... Már régóta haragszik, hiába próbáltam rendbe tenni, rendört hív, ha nem hagyom békén... Hiányzik... Nem csak a tudat szomorít el, hogy ô sosem keres ezentúl, sosem gondol arra, hogy vagyok... Hanem, hogy fájdalmat okoztam egy csodás embernek. Megkért, lapozzak, kezdjek új dolgojat, felejtsem el... Ő jól el van, kinyomoztan, új barátnője van és sose gondol rám.

De... Én nem tudok lapozni... Napi szinten többször megnézem a Facebook lapját, csak az jár a fejemben hogy van, eleinte haragit éreztem iránta, majd ürességet és most fájdalmat. Annyira rideg velem; ez se könnyíti meg a dolgom.

Már megkíséreltem az öngyilkosságot is, de felébredtem másnap... Megijeszt a szituáció és a fájdalom félelemmé kezd válni; ez függőség vagy ez ilyenkor normális? Miért van az, hogy telnek a napok és minden nap egyre rosszabbul cagyok és nem jobban? Ez ugye nem betegség?