Más is járt már így úgynevezett "legjobb baráttal"?

Szinte gyerekkorunk óta mindig együtt voltunk. Sok hülyeséget csináltunk, és sok közös élményünk volt. Elég balhés gyerek, de mindig segítettem neki mindenben. Mikor a baráti közösségünk kezdett ellene fordulni (kicsit okkal) kiálltam mellette azt is bevállalva hogy esetleg engem is kiközösítenek. Felléptem az összes többi barátom ellen az ő védelmében, mert úgy éreztem hogy megéri. Nemrég viszont nagyon rossz helyzetbe kerültem és nagyon kellett a segítség (nem pénzt vagy valami hasonlót kértem) és ő volt az egyetlen a baráti körből aki teljesen és azóta is magamra hagyott. Mindenki más volt annyira barátom hogy még ha veszekedtem is velük ennek az illetőnek az érdekében, rögtön segített mindenki kivéve őt. Ő otthagyott a legnagyobb sz*rban annyival hogy nem az ő baja, nem érdekli hogy oldom meg, de oldjam meg magam.

Aztán később bocsánatot kért hogy nem segített, de kerüljük egymást.

Én viszont teljesen szégyellem magam a hülyeségemért. Más is járt már így?