Más is van ezzel így? Mikor meglátok embereket az utcán akik lányokkal barátkoznak, vagy nemistudom, mindig felhúzom magam rajta mert nekem nincsenek ilyen lány ismerőseim akikkel igy lehetne ilyen esti kiruccanást, stbt csinálni

Ha kb másfél, vagy két éve kérdezted meg volna, akkor most jelentkeznék, hogy "igen, itt vagyok!". Pontosan ezzel küzdöttem én is nagyon sokáig, mert a gimimben nem voltam valami menő, de aztán elkerültem szakképzőbe, ahol a 20 fős osztályban csak ketten vagyunk fiúk, szóval úgymond felvitte az isten a dolgomat! :D Elég sokukkal összehaverkodtam, barátkoztam közülük, habár így iskolán kívüli programokra rendszeresen csak az egyikükkel járok el.

Szóval a lényeg: nem tudom mennyi idős vagy, de neked is lehet még ennél jobb :)

1. Le lett pontozva, de ez tényleg egyfajta irigykedés. Én is érzem így sokszor, ha egyedül sétálok az utcán, mások meg boldogan barátnővel, haverokkal, vagy csak látom hogy milyen jó csajok keresik a társaságukat.

És ez nem kifejezetten ellenük irányul nálam, inkább a saját életem, és magam irányába, hogy én miért vagyok ilyen otthon ülős nyomi, akit nem kedvelnek az emberek.