Miért frusztrál ennyire egy (amúgy nagyon kedves) barátnőm?

Annyira bánt ez az érzés, de sajnos időszakonként rám-rám tör. 20 évesek vagyunk, 6 éve ismerjük egymást, szóval lett volna időm megemészteni a személyét, pláne hogy tényleg egy jóakaratú, kedves lány akinek én vagyok a legjobb barátnője...a testvére után. De amikor hármasban vagyunk a tesójával egyenesen fojtogat az miliő ami kialakul. Annyira nyomják egymást, annyira összetartanak és elégedettek magukkal-ami sajnos tőlem elég távol áll- és tudom, hogy csúnya dolog de féltékeny vagyok. Rettentően!

Na meg egymaga is nagyon kitud borítani. Folyton hadar, zagyvál, kombinál összeesküvés elméletei vannak, ugyanakkor meg annyira elégedett önmagával, és hangoztatja is azt. És mivel én meg nagyon önbizalom hiányos vagyok úgy gondolom, hogy nem fair mindennap a képembe tolnia hogy ő milyen szuper jó csajszi. Egy éve vallottam be neki, hogy depressziós vagyok, illetve érkezési gondokkal küzdök és hogy kezelésekre járok jó ideje és azt hittem ezután kicsit visszavesz az önmarketingből de nem!

Annyira rossz érzés féltékenynek lenni és hogy nem bírok már mellette lenni egy óránál tovább. De a bűntudatom csak a ront az amúgy is szar lelkiállapotomon! :D

El kéne távolodnom tőle? Vagy elmondani mi bánt? Valaki hasonló szituációban volt már?