Ti szoktatok másokat becézgetni vagy inkább csak akiket szerettek?

Nem becézem azokat akiket szeretek, pont azzal érzem, hogy megtisztelem őket, ha úgy szólítom őket ahogy szeretik, tehát általában a nevükön, vagy ahogy a többség.

Pl. ha valakit mindenki Istvánnak szólít akkor én nem fogom "lepityuzni. Családban is van István, akit meg mindenki Istinek hív, így Ő nekem is Isti. Viszont van egy kivétel, a '-ka', '-ke' képző, amit nem szívesen használok, ha nem kedvelem az illetőt.

Pl. mindenki úgy hívja és emlegeti, hogy Editke. Én csak azt mondom, hogy Edit, és így is szólítom, mert annyira nem kedvelem, hogy nem jön a számra a kicsinyítő képző.

Hátuk mögött szoktam "becézni" azokat akiket nem szeretek, de azt inkább nem írom le hogy hogyan, mert nem tudnám elküldeni a válaszomat. :-)

Ha a kérdésed arra irányul, hogy: Tündérbogaram, drágám stb. ezeket néha poénból, ha valaki hülyeséget mond és azzal kezdem: Édesem, tündérem tudod, hogy mekkora hülyeséget mondtál?"

Amin kiakadtam épp ma; Meglátott a lépcsőházban egy idősebb nő, aki már régen látott, és azt mondta: "Jaaj itt van a kicsi lány".

Ezzel csak az a probléma, hogy közel 40 éves leszek, ráadásul már akkor is felnőtt voltam mikor megismert, szóval még azt sem mondhatom, hogy számára én kicsi lány vagyok. Szóval azért nem árt vigyázni a becézgetésekkel.

először mindenkit a teljes nevén szólítok. Pl: Mária

Ha ő a Mariskát vagy Marcsát szereti jobban, úgyis szólni fog. Kapásból nem becézek senkit, mert a családban olyan nevek vannak, amiket nem is könnyű becézni ezért nem szoktuk (Koppány, Dezső, Csanád)

Az 5-ös válaszolóval teljesen egyetértek :)

Ha például egy lány barátnőm szimpatikus nekem, huncutkodik stb., akkor pl. kedvességből mondom ki a teljes keresztnevét annak ellenére, hogy mindenki becézi, pl.: Annamária, Beáta, Orsolya, stb. :)

A legjobb barátnőmmel szoktuk becézgetni egymást hülyeségből. Más közelálló barátokat csak egymás között, nyilvánosan keresztnéven, vagy keresztnév hivatalos becézett formáján (pl Kati).

A húgomat "Húg"-nak hívom, sőt, a párom és a barátaim is így hívják már, mert úgy ráragadt. Tetszik neki.

Engem szinte senki nem szólít teljes néven, ahhoz túl hosszú. Általában egyedi beceneveket kapok.

Senkit nem szoktam, maximum a páromat.

A kedvesség nem a nyáladzó becenevekben rejlik, tehát mindenkit úgy szólítok, ahogyan ő szereti, de én nem aggatok rájuk újabb neveket. :)

Attól is herótom van, ha engem becéznek, pl. van pár anyáskodó öreg kolléganő, akik amúgy különösebben nem szeretnek, de szemtől szembe mindig jönnek az "édes ...-em" megszólítások (a pontok helyén a keresztnevemmel) és ettől a falra tudok mászni. Neki nem vagyok sem édes, sem az övé, szólítson már normálisan, a nevemen. Az ilyesmit max. anyámnak nézem el.