Szerintetek ez szánalmas dolog? Mit kellene tennem?

Elég hosszú lesz, bocsi :/ De már muszáj volt valakivel megosztani a "történetemet" :(

Szóval az a helyzet, hogy ugye már augusztus van és nemsokára suli. Nyári szünet van, de én mégis egész szünetben nem csináltam semmit, mert egyszerűen nem volt rá lehetőségem. :/ Senkivel sem tartottam a kapcsolatot, az ismerőseim azt sem tudják élek-e még egyáltalán. Teljesen bezárkóztam a házba, azon belül is a szobámba és csak unatkozok, a nap nagy részében fekszek az ágyamon. Na de nem lustaságból, mert amúgy a sport az életem, imádok mozogni. A probléma a depresszió. Hogy miért vagyok depis? Nos, tudniillik, hogy az utóbbi időben elég sok rossz dolgot éltem át, főként a családi gondok játszottak közre, ezt nem részletezném, de annyit mondhatok, hogy a szüleim minden nap veszekedtek, egymásnak is támadtak, apám sokszor el is ment itthonról annyira eldurvult a helyzet. Emiatt igyekeztem elterelni a figyelmem az ilyesmiről és inkább a tanulásba menekültem. A jegyeimet feltornáztam, de sajnos a barátságok terén nem tudtam megfelelően odatenni magam. A depresszióm miatt nem voltam képes arra, hogy együtt legyek a barátaimmal. Csak testben voltam velük, de lélekben teljesen máshol jártam, ezt észre is vették rajtam egy idő után és kifaggattak, hogy mi a baj. Én elmondtam nekik, de nem akarták megérteni és foglalkozni sem akartak velem. Sőt, még le is lettem b*szva, hogy miért fárasztom őket a gondjaimmal. Komolyan? Persze faggatózni jól esett, igaz? Ekkor jöttem rá, hogy nem igazi barátok, mert végig átvertek. Én mindig mindenben segítettem őket, akár a saját érdekeimet is feláldoztam értük, ha kellett, de ők ezt sohasem viszonozták, mert mikor én kértem volna tőlük valamit, furcsa módon mindig elterelték a szót és annyiban maradtak a dolgok. Én persze naív módon hallgattam, mert idióta voltam. A sulin kívül egyáltalán nem is tartották velem a kapcsolatot, sohasem találkoztunk. Facebookon is csak akkor kerestek, ha kellett nekik valami. Még csak meg sem kérdezték hogy vagyok, de a bajaikat bezzeg a nyakamba zúdították. Legjobb barátam nem is voltak. Talán összesen 2 ember volt az, akikről azt hittem, hogy igazi barátaim. Az elsőről kiderült, hogy a szememben jópofizott, úgy tett, mintha testvérek lennénk, de megtudtam, hogy a hátam mögött minden ocsmány pletykát ő terjesztett rólam, amik egyáltalán nem voltak valósak, de az emberek persze elhitték és egyből jött az ítélkezés. Ezért tehát véget vetettem a híres "barátságnak". Ezután az egyén lezüllött, nem volt ki ugráljon neki, akár egy kiskutya. Kár volt érte, mert 12 évig voltunk barátok, szóval elég sok időt pazaroltam el rá feleslegesen. :/ A második illető eszméletlenül jó színész volt, sok Oscar-díjas elbújhatna mellette. Tényleg azt hittem, hogy megtaláltam az életreszóló legjobb barátot, de mint mindig, tévedtem. A beszélgetés része tökéletes volt, rengeteg időt töltöttünk el így. Mindenről ugyanaz volt a véleményünk, de tényleg, mindenről. Viszont előbb-utóbb rájöttem, hogy ez az egész barátság már túl tökéletes, mert ilyen a világon nincs. Tehát elkezdtem trükközni és tesztelgetni az illetőt, hátha megmutatkozik az igazi énje. Így végül sikerült észrevenni olyan dolgokat, amik felett azelőtt átsiklottam. Kiderült, hogy mivel tudta milyen magányos vagyok és mennyire szükségem van a barátokra, kihasználta a helyzetet. Tudta, hogy nincs senkim, akinek továbbadhatnám az infókat, amiket megoszt velem, tehát egyfajta lelki szemetes lettem számára. Csak arra használt, hogy megoldjam helyette a problémákat. Viszont amikor én szerettem volna panasznapot tartani, tanácsot kérni, na akkor hirtelen egyből elfoglalt lett vagy másfelé terelte a témát. Addig voltam hasznos számára amíg nem lett párkapcsolata. Eleinte még akkor is én oldottam meg az ügyeiket, de nem nagyon használt semmit. Aztán felvett egy hobbit és új baráti köre lett, tehát emiatt nem meglepő, hogy engem egyre jobban elhanyagolt. Rájöttem, hogy csak létra voltam számára, ameddig fel nem kapaszkodott a magasabb körökbe és menőbb nem lett. Tehát emiatt nem láttam értelmét annak, hogy bármiféle közösségi portálon rajta legyek, ezért mindenhonnan töröltem magam. Így legalább nem tudnak több fájdalmat okozni, sebeket ejteni a lelkemen. Nincsenek kapcsolatok=Nincs fájdalom.

De mivel mindjárt kezdődik az suli, már egy hónap sincs hátra, ezért az új évet változtatásokkal szeretném kezdeni. Új emberként. De ehheztanácsokra lenne szükségem, hogy mégis hogyan kezdjem. Remélem tudtok segíteni!

Előre is köszi!

18/L