Mindenki azt mondja akit kérdezek hogy igen barátok vagyunk, mégsem úgy viselkednek. Miért?

Az évek során úgy adódott, hogy Bp.-en belül sokat költöztem, rengeteg emberrel ismerkedtem meg és mind azt mondta, hogy hű mi tök jó barátok vagyunk. Kialakult egy közelebbi nagy barátságom és sok kicsi. A közelebbi barátom sokszor átvágott, levett pénzzel, én húztam ki a bajból, és mégis otthagyott egyik alkalommal, az egyik buliban mikor úgy volt kedve. Elment nélkülem, pedig úgy volt nála fogok aludni, mert problémás a hazajutás. Gond nélkül lelépett még azóta se kért bocsánatot. 4 éve barátom. (volt) A sok kicsi barátság amíg együtt múlattuk az időt munkahelyen vagy csak szórakozgatni jártunk azok mintha soha nem is lettek volna. Nem érdeklődnek hogy, hogy vagyok nem kíváncsiak rám. Ha én írok nekik nem válaszolnak, egy kettő csak akkor akar találkozni ha én utazok át. És még akkor is csak nagyon keservesen. Van aki még azt is lemondja, hogy én menjek és folyamatosan kifogást keres. Nem nyomulok csak heti egyszer kérdem mizu, hogy vagy, találkozzunk e? Nekem hiányzol... Sok ez? Itt mondjuk többnyire lányokról van szó egy fiú barátom van ő se ír mostanában... sőt... Én nagyjából normális ember vagyok, sok olyan dologgal amit szerettek bennem: humoros vicces vagyok jókedvű jószívű. Ezek voltak az általános vélemények. Mégsem akar velem senki egy percet sem eltölteni. Most velem van a baj vagy mindenki mással? Mindenki nem lehet hülye... Vélemények? 25/L