Miért nincs semmi tartásom?
Nincsenek barátaim egyáltalán, csak pár felszines barátnőm, akik csak akkor beszélnek velem, mikor egymással nem tudnak és unatkoznak. Ha nekik kell valami, én mindig segitek, de ha nekem lenne segitségre szükségem, egyből eltűnnek. Már többször is elhatároztam, hogy ha legközelebb épp olyanjuk lesz és jönnek oda hozzám, kiállok magamért és megmondom nekik, hogy érdekes, hogy eddig hozzám se szóltak, de most, hogy nincs itt a barátnőjük, már jönnek egyből hozzám. Ehhez képest minden alkalommal, amikor idejönnek beszélgetni, nem is tudok bunkó lenni velük, mert igazából már annak is örülök, ha valaki kedves velem és mindig elérzékenyülök olyankor és legszivesebben a nyakukba ugranék és bocsánatot kérnék tőlük, amiért el akartam őket küldeni. De utána csak még rosszabbul érzem magam, mert megint én voltam a lábtörlő és megaláztam magam...
Szerintetek hogy lehetnék határozottabb? Szeretném végre megszakitani velük a kapcsolatot...
Én az iylet úgy szoktam( és már több mint 120 osztálytársam volt), akibennel bármi féle ilyesmi logika ellenes, hányás jeleket látok, nem beszélek.
Nem értem ha már el is határoztad magad, a szituáció közepén mi az ami visszahúz.. Ez nagyon szomorú. Neked. Én már megtanultam követni elhatározott állapotban hozott döntéseimet.
Realizáld helyzeted és kövesd logikát.
Ha kell valaki aki segít vagy beszélni lehet, írj nyugodtan.
Hát ebből a szövegből magamra ismertem...mármint egy régebbi énemre. Mostmár úgy vagyok vele, h ha valakinek nem vagyok fontos, akkor nem is a barátom. Igen, néha magányos vagyok nagyon is. 19 éves vagyok és még nem volt rendes barátságom se, nemhogy párkapcsolatom -bár meleg vagyok és nem tudják, ezt hozzátenném-, de én úgy gondolom, h egyedül lenni jobb, mint olyanok között lenni, akiket nem bírok. Ha valaki nem fogad el annak aki vagyok, folyamatosan változtatni akar rajtam, aki csak kihasznál, "érzelmi szemetes" vagyok számára(amit te is leírtál, h csak akkor kellesz nekik, ha unatkoznak/bajuk van) stb az nem a barátom.
Nem tudom, h bulizással hogy állsz, de én nem szeretem a tömeget és a züllött embereket sem, így néha eléggé számkivetettnek érzem magam. De tudod mit? Van 1-2 barátom, akiknek elmondhatom a problémáimat és mindig megpróbálnak segíteni abban, amiben tudnak, mint ahogyan én is nekik.
Az én tanácsom az, h egyszerűen felejtsd el őket, nézd őket levegőnek és amint észreveszik, h nem tudnak már kihasználni, vagy csak elfelejtik a létezésed, akk elfognak tűnni az életedből. Nem kell ezt nagydobra verni. :) Nekem osztálytársam volt ilyen, h barátkoztunk, mert először kedvesnek tűnt, rájöttem, h mennyire szereti a másikat kibeszélni stb, így eldöntöttem, h nem beszélek vele többet, csak a kötelezőt, meg néha odavágok egy hamis mosolyt neki és kész. Nem háborúztunk, nem neveztük semminek se egymást és még nem is hoztam témába ezt az egészet. Egyszerűen letojtam. :D És most az életben úgy általánosságban is azt kezdtem el csinálni és sokkal szabadabbnak érzem magam:) Remélem neked is sikerül megszabadulni ezektől aaa....a...szép, kedves, jóindulatú emberkéktől ;) Ha szeretnél, nyugodtan írj rám!:) (Sokaktól hallottam már, h szeretnének egy meleg barátotXD)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!