Egyedül érzem magam. Senkim sincs, senkiben nem bízok, mindenkiben csalódok, utálok suliba járni már lassan e-miatt. Mit csináljak?

Szóval mondhatjuk, hogy nincsenek barátaid....a tény, hogy védeni próbálod őket, meg az érzékeny lelkivilágod ISFJ/P szerű személyiségre utal (bocs én márcsak MBTI-ben tudok gondolkodni...esenleg neten néz utána ennek és tölts ki egy tesztet, de figyelmeztelek, hogy valszeg most csak angolt fogsz találni inkább).

A testalkatoddal nincs mit tenni, de szerintem semmi baj azzal, ha a DnD szerinti nagy méretkategóriába tartozol(inkább azzal van a baj, hogy mindenki bunkó körülötted). Ez amúgy az a csordaviselkedés, ami az átlagtól eltérőt kiveti magából(csesztetnek, cikiznek stb.)...Ezzel viszont jár egy hatalmas előnyöd....aki tényleg barátságos lesz veled(és kizárható az egyszeri szívességkérés és/vagy kihasználás eshetősége), az tényleg olyasvalaki, akivel érdemes foglalkozni. (Azért mondom, mert azok, akik átlátnak az ilyen evolúciós viselkedésformán, mint, amit az előbb nagyvonalakban felvázoltam, és tényleg jóban vagy vele, az a büdös életben nem fog hátat fordítani neked, mert "ogre" vagy (bár ezt nemhiszem).

Ez lehet, hogy évekbe telik.....nekem a középsuli alatt a 30 fős osztályból 1 barátom volt, akivel a mai napig nagyon jóban vagyunk, pedig annak már vagy 10 éve....

A többi bunkó pedig idővel találni fog magának valami mást, ha nem adod jelét a sértettségnek....ha meg esenleg kiemelkedő vagy valamiből, amiből ők nem és ezért rádszorulnak, akkor kedvesebbek lesznek(nem, nem azt mondom, hogy életreszóló barátaid, de legalább nem basztatnak)

AZ alapvető emberi természet olyan, hogyha valami nem adja azt a válaszreakciót, ami tettszik, akkor egy idő után felhagy a próbálkozással....(illetve vannak olyan egyéb introvertáltak is, akik inkább feladták önállóságukat, csakhogy részesei legyenek a csordának és ezért ők is piszkálódnak....na azokat még érdemes kihalászni a csoportból a későbbiekben)

A megoldás összefoglalva:

Bármenniyre is fáj....tűrd...illetve olvadj össze a sértéssel és építs fel valamiféle "büszkeségtudatot", mert azzal magad arra manipulálod, hogy igazából tetszen a dolog....nem köntörfalazok....lehet, hogy a középsuli nem úgy fog összejönni....lehet, hogy esenleg, ha majd 3.ban felveszel valami fakultációt, akkor fogsz összehaverkodni valakivel egy párhuzamos osztályból....vagy még akkor sem....az uccsó évben persze mindenki barátja lesz mindenkinek, ahogy közeledtek az érettségi felé....(megintcsak csordaszellem, de attól még nem feltétlenül rossz, csak észen kell lenni)

Ha meg nem várnak meg, akkor nem várnak meg...valami fontosabb nekik, mint te....akkor Ők nem a barátaid...annyira, vagy egyálltalán.

Kezdj valami olyan hobbiba, ami érdekel és van köré szerveződő community....wargame, asztali szerepjáték vagy bármi....

Alapvetően beilleszkedni egy olyan társaságba, aminek átlagától elütsz nehéz...és sokszor nem is éri meg az energiát...én is ezt éltem és élem is meg....gyakorlatilag a barátai kapcsolataim 90%-a a tanulmányaimtól függetlenül szövődött....az utolsó 2 év egyetem alatt egy 13 fős csoportban voltam és egyszerűen alig érintkeztem velük, mert nem volt közös pont velük....(távol az otthonomtól és a barátoktól...nem volt könnyű, de kibírtam)

25/F INTP/J

15 évesen főiskolát kezdtél???

Nekem nagyon szimpatikus vagy, szerintem nem kellene a korlátolt emberekkel foglalkoznod! Inkább légy büszke arra, hogy különleges vagy. A magasságod miatt pedig egyértelműen irigységböl bántanak..