Hiányzik a barátom, de belém van esve, mit tegyek?

24 éves lány vagyok, van, vagy talán csak volt egy legjobb barátom, aki történetesen fiú, 27 éves. Naponta beszéltünk, mindent meg lehetett tárgyalni vele, és sosem vettem észre, hogy nyomult volna, még a legenyhébb formában sem. Egy bulin találkoztunk először, ott kezdtünk dumálni, aztán visszament Pestre, ott dolgozik. Nem is sűrűn jár haza, úgyhogy főleg csak neten tartjuk a kapcsolatot, ritkán tudunk találkozni személyesen is. Az utolsó találkánkon elmentünk kávézni és sütizni, de olyan fura volt végig, azt hittem, beteg. Hiába kérdeztem, azt mondta, jól van, csak fáradt. Elváltak útjaink, hazamentem, ő is vissza Pestre. Aztán este írt, hogy ne haragudjak, hazudott, volt baja, de nem beteg, csak szeret... Ismétlem, soha semmi jelét nem adta annak, hogy nem haverságból barátkozik velem. Én nem is tudtam mit reagálni, mondtam neki, hogy én is őt, csak nem úgy, ne haragudjon. Jó-jó, persze, tudja, csak már nem tudta magában tartani, semmi baj, folytassuk úgy, ahogy eddig volt, csak azt akarta, hogy tudjam.

De azóta alig keres, ha én keresem, akkor is megakadnak a beszélgetések nagyon hamar, egyszer még rám is förmedt, mikor meséltem neki egy srácról, aki hajt rám (ő kérdezett rá, hogy idegesnek tűnök, mi a baj), hogy már nem azért, de ne őt traktáljam már a pasiügyeimmel...

Úgy érzem, ez már sosem lesz olyan, mint azelőtt, de annyira szörnyen hiányzik, mint barát... Mit tegyek?