Hogyan szakítsunk meg egy barátságot? Tényleg ez a legjobb megoldás?

Régóta gondolkodom azon, hogy megszakítsak egy barátságot. De aztán mindig tovább léptem, mert úgy éreztem, hogy lehet csak túl reagálom. De most már soknak és néha idegesítőnek érzem.

1. Sokszor és sokat késik, ami miatt éretlennek és megbízhatatlannak tartom. De ezekre a dolgokra úgy reagál mintha menő lenne.

2. Volt, hogy belekevert olyan dolgokba ami az ő felelőssége lett volna és én sem valami pozitívan jöttem ki a dologból.

3. Sokszor kérdez valamit válaszolok, megkérdezem tőle, hogy neki mi a véleménye a dologról, de nem mondd semmit. Tudom, hogy ez hülyeség, de egy adott élethelyzetben rém idegesítő. :D

4. Csak az ő társaságában irreálisan sokat beszélek, mert ha én nem mondok valamit akkor pl. az iskolába vezető 20 perces úton csak a csendet hallgatnánk. És néha csak beszélek sokat, máskor meg csendben vagyok mert nem akarok a terhére lenni. De más emberekkel kölcsönösen beszélgetek, nem csak beszélek.

5. Facebookos beszélgetéseit belinkeli vagyis az egész képernyőt lefotózva elküldi, gondolom azért, hogy lássam ő bizony fiúkkal is beszélget. Ezt ügyesen csinálta eddig mert fel sem tűnt, hogy miért csinálhatja, csak akkor amikor elküldte, hogy valaki ráírt h "szia" ő meg visszaírt h "szia". Ezt biztos megértik azok akiknek facebook függő barátaik vannak.

6. Önállótlan, nincs határozott véleménye, szinte mindig az enyémmel ért egyet.

7. Általában addig szerencsétlenkedik, amíg meg nem csinálom helyette a dolgokat.

8. Én sem vagyok tökéletes. Sőt! De úgy érzem csak visszafejlődök mellette.

Van vagy volt valakinek hasonló tapasztalata? Mit tettetek? Viszonylag hosszú barátságról van szó.