Ez egyenes út a barátság elkopására?

Legjobb barátnőmmel 3 éve ismerjük egymást.

Mindig voltak jobb-rosszabb időszakjaink.

Viszont most,hogy új helyen melózik sajnos reggel elmegy korán és csak későn ér haza.Ez idő alatt nem tudunk beszélni.

Este se nagyon,mert akkor szinte eszik,fürdik és alszik. Igazából hetente 1x van szabadnapja akkor is tiszta fáradt ami érthető :( túl terhelik. Így viszont semmilyen közös programot nem tudunk szervezni,csak otthon van. Ezt is megértem!!!

A másik ami egy kicsit böki az oldalamat,hogy arról áradozik,hogy bent mindenki szereti mindenki vele akar lenni. Amit megértek,mert remek személyiség!Na és itt jön bökés,hogy ő munka után majd elfog menni a kolléganőjével edzeni,meg ide oda stb. Mikor én 10 percre nem tudom lecsalni legalább egy sétára,fagyira,sütire mert fáradt,inkább alszik,de edzeni,meg járkálni már lenne kedve kolléganőjével.

Kicsit rosszul érintett mikor ezt mondta :(

Illetve áthívott tegnap is,de szinte csak telefonált a benti kollégáival,akik már szinte barátnői.Meg ilyeneket mond,hogy de jó,hogy megismertelek,mintha a másik felem lennél és stb.Sosem barátkoztam ennyire könnyen össze senkivel. /Ja nem, csak pl velem.Mi is munkahelyen ismerkedtünk meg. 3 nap után már együtt töltöttük a szabadnapunkat stb/

Meg,hogy egész nap a céges telefonon beszélnek,a szüneteket is együtt töltik és stb.

Azért kicsit ezek a szavak akarva akaratlanul fájnak. Én mindig le vagyok koptatva napközbe,de kolléganőjével tud beszélni.

Ott vagyok nála és végig nyomkodja a telefonját.

Tiszteletlenségnek tartom.

Csak tudnám akkor minek hív át!??

Mondja meséljek mik történtek velem,mesélek,tanácsot kérek stb kérdezek tőle és rám se bagózik..csak mi? mit mondtál??

El akarok köszönni két puszival(mindig így szoktuk) végig a telefonját nyomkodja!!! semmi köszönés megy el a konyhába.. Tegnap konkrétan nem lehetett hozzá szólni,pedig vártam,hogy találkozzunk,mert 8 napja nem láttam,nem beszéltünk szinte.

Tudni kell,hogy mi 3 éve napi szintes kapcsolatban voltunk(néhány percre lakunk egymástól)persze voltak időszakok mikor kevésbé. Nem is vág földhöz ez a 8 nap,csak hogy mikor tudnánk találkozni és akkor is a kollégaival beszélget mikor 6-7 napokat együtt dolgoznak 9-10 órákat is.Elmondása szerint végig tracspartizzák a napot.

Vhogy most kezdem azt érezni nála amit még eddig nem,hogy el fog kopni a barátságunk.

Ott ő megtalálta a lelki társát :(

Aki elméletileg én vagyok.

Tudom gyerekes ez az egész,de nekem nehéz.

Nagyon egyedül vagyok. Sajnos az én munkahelyemen 45-60 évesek vannak. Persze beszélgetek velük,mindenkivel jól kijövök,de barátokká nem fognak alakulni. Nagy a kor különbség.

Félek,hogy ha elvesztem barátnőmet akkor ismét egyedül leszek :(

Bár remélem csak azért ilyen most,mert új emberek új hely,bár sose viselkednék vele így.

Azt hozzá teszem mikor én gyakorlatra jártam(tavaly) ott egy csajszival megismerkedtem.

Jóba lettünk,mi tök jó barátnők is lehettünk volna,csak sajnos nagyon messze lakott és ideiglenesen egy barátjánál szállt meg,hogy gyakorlatra bejárjon.

Na a lényeg mikor barátnőmnél voltam, a 4 hónap alatt 1x hívott fel ez a lány akkor,hogy segítsek vmilyen tételben,meg kérdezősködött,mert több tapasztalattal rendelkeztem, 10 percet beszéltünk talán,de barátnőm már azon ki volt akadva,hogy miért telefonálok ha vele vagyok és ezt flegmán.

Szóval ő fél órát-órát el dumálgathat,meg írogathat,de én meg nem.