Szerintetek szemét vagyok?

Van egy "barátnőm", vagy is ő elvileg annak tart engem, de én inkább kerülöm, amennyire csak lehet. Neten ismerkedtünk meg és facebook-on szoktunk beszélni, de már ha látom, hogy fent van, vagy ir nekem, inkább rögtön ki is jelentkezek vagy láthatatlan leszek chaten, mert nem birom az állandó nyavalygását és az alpári, idióta, fogyatékos stilusát. Én amennyire tudtam, próbáltam neki lelki támaszt nyújtani, de ő ezt kihasználta és már egy lelki szemetesláda vagyok neki konkrétan. Mindig rámir és siránkozik, hogy őt mindenki utálja. Amikor mondom neki, hogy talán lehetne kedvesebb másokkal, mert a sztorijai alapján élőbe tényleg nem lehet valami jófej ember, azt válaszolja, hogy nem tud, meg a legtöbb ember akkora köcsög szar, hogy nem érdemlik meg, hogy normális legyen velük. Meg mindig kibeszél másokat, idegen mbereket, hogy pl. "hahh ma láttam egy csajt, olyan rövid gatyába, hogy kilátszott belőle a s3gge, biztos jó nagy qrva lehet. Az ilyenek lesznek 15 évesen terhesek!" Én meg erre mondtam, hogy nem biztos, hogy ribi attól, hogy olyan gatya volt rajta, tegnap meg ma délután nálunk is volt vagy 40 fok, mire hazaértem, térdgyatában is úgy leizzadtam, mint egy ló, szóval ha lenne olyan gatyám, én is inkább abban járnék..Erre nem mondott semmit, csak szidta tovább azt a lányt, hogy de amúgy látszott rajta, hogy qrva, ki volt sminkelve, meg műkörme volt, úristen. Mi köze van neki ahhoz, hogy idegen emberek hogy sminkelik magukat meg hogy néznek ki?..

Meg tisztára kapcsolatfüggő, folyton amiatt is sir nekem, hogy nincs pasija, a legutóbbi kiszemeltje is egy olyan fiú volt, akinek volt barátnője. És találkoztak, aztán lefeküdtek. És ő meg azt várta, hogy majd szakit a srác a barátnőjével és vele jön össze. Ehelyett a szóban forgó lányt letiltotta másnap mindenhonnan és a barátnőjével meg gondolom azóta is együtt van. Nem is számitottam rá...

És mindig panaszkodik emiatt is, hogy őt senki se szereti, biztos azért, mert olyan ocsmány, én meg mikor mondom neki, hogy még is mit várt egy ilyen gyerektől, aki úgy flörtölt vele meg fektette utána meg, hogy közbe kapcsolatban volt? Hogy majd miatta megváltozik, vagy mi?

Ráadásul folyton olyan fiúkat választ, akik...hát nem akarok bunkó lenni, de tényleg sokkal jobbak nála. Nem tartom magam olyan felszinesnek, de szerintem csak az vágyakozzon igényes partnerre, aki maga is az. Ő mindig bepróbálkozik ilyen tipikus "minden nő álma"-féle fiúknál, akiknek olyan az arcuk, mintha modellek lennének, meg jó a testük, jól öltözködnek, okosak, viccesek, társasági emberek, bármilyen lányt megkaphatnának. Ő meg kövérkés, pattanásos, nem szedi le a bajszát, mindig összefogva van a haja, ami csak még jobban kiemeli a nem túl előnyös fejformáját, mindenkit ismeretlenül utál, számára magán kivül minden lány egy qrva, és még folytathatnám. De amikor azt mondom, hogy ha ennyiszer elutasitják azok a fiúk, akik tetszenek neki, talán lejjebb adhatna kicsit az igényeiből, nem kell kigyúrtnak meg tökéletesnek lennie minden tekintetben ahhoz egy fiúnak, hogy szeretni tudja. Erre persze annyit mond, hogy neki nem jönnek be a "nyomik", inkább összejönne olyan fiúval, aki jóképű, de semmi közös témájuk nincs, mint olyannal, aki külsőre átlagosabb, de belsőre minden elvárásának eleget tesz..

Valamint amivel még megőrjit, az az, hogy folyton öngyilkossággal fenyegetőzik. Régebben eljátszotta párszor, hogy irt ilyen depis szövegeket, hogy "Nincs senki, aki megértene. Nem akarok tovább igy élni. Egy kész csődtömeg vagyok..", aztán kijelentkezett és nem is irt vissza egész este, én meg már megijedtem, hogy tényleg csinált magával valamit..Aztán másnap délután rámirt, hogy hmm meggondolta magát, elment aludni egyet és mire felkelt, jobban lett -.- Ezt tényleg nagyon sokszor eljátszotta, én meg azóta meguntam ezt és még ő csodálkozik, hogy mikor elkezd ilyeneket irni, már vissza se irok neki, vagy csak annyit mondok, hogy majd beszélünk, szia..

Az a baj, hogy én voltam akkora idióta, hogy mikor elkezdtünk beszélgetni, még olyan normálisnak és megbizhatónak tűnt, ezért vele beszéltem meg pár dolgomat, amik elég kinosak és nem akarom, hogy más tudjon róla. Csak már nagyon feszült voltam miattuk és mikor vele elkezdtem beszélni, kibuktak belőlem. De mióta hosszabb ideje ismerem, rájöttem, mennyire alattomos és ha mondjuk letiltanám, vagy flegma lennék vele, hogy ne is legyen kedve irosgatni, fogná magát és felkeresné az ismerőseimet, hogy elmondja nekik, meg megmutassa nekik az üzeneteket, amikben irtam neki ezekről...Szóval le se tudnám tagadni, de tényleg nagyon kényes témákról van szó, nem ilyenekről, hogy "Ahh, egy hét múlva elfelejti mindenki", mert nem. Biztos, hogy ezt tenné, mert amikor épp nem panaszkodik, akkor ilyeneket mesél, hogy a legutóbbi haverja egyszer bunkó volt vele, ezért megkereste az ő ismerőseit is és elmondta nekik a titkát. Velem is simán megtenné ezt.

Viszont néha kicsit bűntudatom is van emiatt, hogy nem mondom a szemébe ezeket, de nem akarom, hogy a titkom kitudódjon, meg ezek után szerintem bármit mondhatnék neki, csak azt gondolná magában, hogy "Pff ez hülye", aztán keresne egy másik lelki szemetesládát, akinek picsoghat, abban a tudatban, hogy ő igen is normális és mindenki mással van a baj..

És szerintetek egy ilyen embert hogy koptathatnék le?

18L (Ő 20 éves)