Nektek vannak nárcisztikus barátaitok?

Hali. Most vettem csak észte 3 hónappal később a kérdést. Gondolom most brutálisan le leszek pontozva, de nem baj. Én meg tudom érteni a kérdezőt. Nekem is lett egy barátságom jó 2,5 évvel ezelőtt. Fiúbarátság, a srác nagyon megkedveltette magát velem, nagyon hamar úgy érezten, hogy sosem volt még ilyen jó barátom. De aztán ahogy telt-múlt az idő, kiderült, hogy szociopátiás narcisztikus személyiségzavarban szenved. A viselt dolgai tényleg képzett pszichológusoknál is kiütötték a biztosítékot. Van egy cikk, google segítségével könnyen megtalálható, az a címe, hogy "Egy nárcisztikus manipulátor karmai közt" vagy valami hasonló. Na ez totál ráillik. Az én önbecsülésem is szinte megsemmisült mellette. Állandóan a kis saját felsőbbrendűségével van elfoglalva, az egész testbeszéde és kisugárzása ilyen "én vagyok az okosabb, a szebb, az ügyesebb, az életrevalóbb" stb. Puszta segíteni akaró jóindulatnak álcázva próbált lebeszélni pl egy olyan autóról, ami számomra szinte egyet jelent az életcéllal, mondván hogy drága az alkatrész hozzá, de nem azt éreztem, hogy biztatna, velem örülne, hanem olyan űberokos módon oltott. Mindig úgy viselkedett felszínesen, hogy szinte függője legyek a barátságunknak, de patikamérlegen mindig annyit adagolt magából, hogy bennem folyamatosan fennmaradjon a vágy a közös programok iránt. Örökké pózol, nézgeti magát a tükörben, kifejezetten fontos neki, hogy őt mindenki mindig és minden helyzetben vonzónak, mosolygósnak, optimistának és pozitívnak lássa. És pont itt van a vaú elföldelve, hogy amint valakitől ezt nem kapja meg, nem kap elég (egyoldalú) csodálatot, akkor olyan hideg kegyetlenséggel tud átgázolni az emberen, olyan szinten válik kirekesztővé, ignorálóvá, hogy az szinte már félelmetes. És örökké vágja az önelégült fejeket, meg van győződve róla, hogy ő mindenben a legjobb. A munkában, öltözködésben, életvitelben stb stb. De teszi ezt úgy, hogy örömmel kritizál másokat, de rá nem lehet semmit mondani. Valahol a lelke legmélyén - azt látom rajta - nem fogadja el magát szerethetőnek és csak a manipulátorkodással hiszi, hogy elérheti a célját. Szinte teljességgel képtelen az őszinteségre és a nyílt, manírmentes megnyilvánulásra. És pont ettől válik rettenetesen irritálóvá. Bennem is erős a késztetés, hogy brutálisan megalázzam, megszívassam, mert a kérdésben leírt tüneteket produkálja erősen.

VISZONT!!! A kérdezőt (és persze saját magamat is) óvva intem az efféle EMBERI JÁTSZMÁK (ez is egy google kulcssszó, sok hasznos infót kiad) alkalmazásától. Saját magunkat alázzuk porig, ha ilyenekkel leértékeljük magunkat, ha ilyen dolgoknak energiát adunk. Ráadásul az ügyes manipulátor még ebből is sikert kovácsolba magának, simán elérné bárkinél, hogy megutáltasson, lejárasson és sajá magát tüntesse fel hibátlan embernek.

A legjobb elhatárolódni az ilyen emebertől, el kell engedni az ilyen kapcsolatokat. Ezek csak vérszívó energiavámpírok, akiket még a te sértettséged, esetleges bosszúvágy késztetésed is táplál. Az energiacsatornákat el kell vágni, vizuálisan el kell kell képzelni, hogy azokat a "csöveket, amiken keresztül leszív", lezárod, elvágod, elképzeled, hogy egy érzelmi és energia szempontból egy faraday-kalitkába helyezed magad, ami megvéd az ő energiavámpír behatolásaitól. Nem adsz neki energiát még az ellenszenvezéssel sem. Gondold el, a kicsinyes játékait csak addig tudja űzni, amíg van, ki hagyja, hogy megtegye vele. Tehát ne egy-két óra múlva érj rá neki, hanem egyszer sem, soha. Ignoráld, kerüld, de a környezetnek ne mondj semmit. Legyél te a "furcsa" akit nem értenek, hogy miért lett távolságtartó, hisz "nem volt semmi". Ez nagyobbat fog rajta ütni, mint bármilyen bosszú vagy nyílt visszavágó.