Arra jöttem rá, hogy nincsenek igazi barátaim? 15/f

Egész ált.suli alatt volt egy legjobb barátom akivel végig együtt voltam és tulajdonképpen rajta kivül nem is voltak barátaim. 6.évvégén kitalálta ez a barátom hogy átmegy egy jobb suliba hogy többre vigye és megkérdezett hogy nem szeretnék e vele menni. Mivel nem voltam senkivel olyan joba csak vele ezért úgy döntöttem én is átiratom magam. (Persze most ha újra dönthetnék biztos nemet mondanék). Az új suliba az első évben még ugyanúgy volt minden mint azelőtt viszont a kövi évre már talált magának egy nálam jobb havert és engem most már teljesen semmibe vesz. Találtam egy jobb havert de sajnos ő iskolát váltott így 9.re újra egyedül maradtam. Az osztályba van egy haveri tarsasag aki szereti a focit és a sportokat gondoltam majd én is elkezdem nézni és akkor lesz közös témánk. Amúgy is csendes nehezen baratkozó típus vagyok nem sikerült találnom egy olyan barátot aki engem ez is jó barátnak tart és akit pl elhivna szorakozni. Mindig az van hogy csak akkor ül mellém valaki ha már csak mellettem marad hely de ha van hely vki más mellett akkor mellém soha nem ül senki. Focizni elszoktak hívni de ott szinte hozzám se szólnak tök jól elvannak egymassál mintha ott sem lennék. Legtöbbször bulikrol van szó a beszélgetésben vagy lányokról amiben sajnos nem vagyok túlságosan otthon. Szóval ha vkinek is a barátja vagyok annak tuti van jobb barátja nálam. Mit tegyek hagyjam az osztalykozosseget és keressek vmi sportot ahol van közös téma?