Mit szóltok ahhoz, hogy párkapcsolatban élő vagy (házas) férfi és nő között nem létezik barátság? Vagy az életben (ezen oldalon kívül) van ilyen?

Sokáig hitem ebben (tudom ez egy kérdező oldal, még is legtöbben vadásznak' itt).

Tehát néha(többször) rám írtak egy-egy válaszom kapcsán,nem válaszolok mindenkinek,csak aki értelmesen intelligensen írt.Letisztáztuk mindenkinek van kapcsolata,nem akarunk elválni stb,csak dumálunk őszintén mindenről.

Saját részről ezt tartottam is,de a másik fél egy idő után mindig többet akart,vagy pofátlanul hazudozott (nem az volt akinek írta magát).

Tényleg nincs már olyan normális ember aki szeretne megismerni más emberek anélkül,hogy rámoccanna?

Vagy ,hol az őszinteség?

Egyedülálló csúnya fiúcska családot hazudik,alkoholista munkanélküli ratyi meg izmos Adónisznak adja ki magát....

Biztos fordítva is van,hogy hatvan éves lepukkant nő meg szépségkirálynőnek....

De úgy is kiderül,fény derül mindenre.

Miért jó hazudni?

Ki tapasztalt még ilyet?