Úgy érzem, elszakadok a barátaimtól, kicsúsznak a dolgok a kezeim közül. Mit tegyek?

A gimi után a baráti körünk eléggé szétszéledt. A legtöbben Pestre mentek egyetemre, volt aki külföldre, és én is más városba. Ahova én mentem más ismerősöm nem jött, tehát én lényegében egyedül kezdtem új életet.

Én eléggé nyitott személyiségnek tartom magam, könnyen ismerkedem más-más emberekkel , mert széles a látóköröm is. Azonban valahogy itt nem alakult ki egy olyan társaságom, akiket barátaimnak, vagy legalább jó haverjaimnak tudnék nevezni. Néha eljárogatok velük inni, beszélgetni, ide-oda, de nem érzem magaménak ezt a társaságot. És ez tőlük sem érzem felém, nem igazán érdeklődnek irántam, nincs köztünk erős kapocs. Azt veszem észre hogy minden emberben találok valami kivetnivalót. Sokszor eszembe jutnak a gimis barátaim, társaságom, és hiányoznak. Félek, hogy ez így nem lesz jó. Focizok is csapatban, ott is van 1-2 haverom, de velük is csak felszínes dolgokról beszélek, hiányoznak a mélyebb beszélgetések is.

A régi barátaim közül sokan Pesten vannak, ők tudják egymással tartani a kapcsolatot, de én csak néha, amikor hazamegyek. A barátnőm is Pestre ment, nagyon jól megvagyunk, nem akarom hogy vége legyen a távolság miatt.

Egy szóval tartok, hogy mi lesz így velem, félek hogy megváltozom, nem leszek a régi nyitott srác, hanem befordulok, nem lesz igazi jó társaságom még egyszer. Mit tanácsoltok?