A "legjobb barátommal" nagyon megváltozott a személyiségünk, mit kellene tennem?

12 éve ismerjük egymást, rengeteget voltunk együtt, sok közös emlék halmozódott fel, így nyugodt szívvel nevezem legközelebbi barátnak.

Az utóbbi másfél évben viszont, más lett minden. Valamelyikünk (nyilván mindketten) megváltozott. Úgy érzem, neki nem merek olyan nyíltan beszélni, mint más ismerősömnek, mert szinte mindent poénnak fog fel, vagy egyszerűen nem izgatja, és pár szóval elintézi. Ha ő számol be valamilyen pozitív vagy negatív élményéről, érdeklődve kérdezgetek felőle, de ő ezt nem produkálja irántam. Sajnos, így már nem szívesen találkozok vele, pedig rengetegszer hívott. Ellenben jól el tudunk hülyéskedni, ha együtt vagyunk, általában jó kedvünk van, egyedül ez lomboz le, hogy a komoly témákhoz intellektuálisan 0 a hozzáállása. Sokszor szívesebben vagyok itthon, és töltöm egyedül az időt, mint vele.

Más ismerősömmel (leginkább osztálytársak) nagyon szívesen találkozok, velük ugyan úgy lehet poénkodni, de ők nem infantilisen állnak hozzá a komolyabb témákhoz.

Mit gondoltok erről? Mi lesz a barátságunk sorsa?