Vannak még rajtam kívül olyanok, akiknek igazából nincsenek barátai? Ti hogy élitek meg ezt?

Én most kezdtem a gimnáziumot de már általánosban is ilyen tudod ezek a "haverok" voltak mindig otthagyták egymást a szarba ezért már nem is volt jó odajárni sem. :/

A gimi se valami fú de jó...mármint az osztály...de hát ez van. :/

Én nyáron jöttem rá hogy nincsenek barátaim, max egy. Volt suliban egy körünk, ugyebár mindenki szétszéledt, ebből a körből egy ember tartotta velem a kapcsolatot,(mostantól nevezzük mondjuk Ferinek) mikor találkozó volt mindenki annyira tett rá hogy ha én és Feri nem noszogatjuk őket folyamatosan hogy hol-mikor-kivel akkor nem lett volna semmi, végre ott az egész csapat, megkérdezi Feri (aki eddig külföldön volt, csak hazajött pár hétre) hogy szoktunk-e így találkozgatni, erre az egyik lány "ja hát én X-el igen mert egy helyen dolgozunk meg Y-al és Z-vel is néha, azért tart még a régi csapat" engem meg kihagyott.... hát kösz, értem én hogy szeretnek...

Máskor is, úgy volt hogy nem tudok menni a következő ilyen nagy találkára, mondták is páran hogy jaj de kár, majd legközelebb, úgy alakult hogy mégis, írtam neki, semmi "oké" "de jó" a következő üzenet a csoportban az volt "na és gipsz jakab, milyen munkát is szereztél?"

Hát ezek után valahogy nem hiányzik.

Barátommal elmegyek 2-3 hetente beülünk valahova a haveri körével, iszunk valamit, beszélgetünk és ennyi.

De mivel egész nap nyomom a World of Warcraftot legalább nem figyelek arra hogy magányos vagyok.

Nekem is addig tartott a barátság, míg volt a középsuli. Utána szétszóródtunk, néha írkálunk egymásnak annyi. Tali nagyon ritkán...

SZóval elég rossz így, hogy az embereknek szinte haverjai vannak. Vagy még az se, max beszélgetésre...

De ha az ember elakarna menni egyet bulizni, kávézni, senki nincs.

23l