Miért nem akarja sok ember elfogadni, hogy nincsenek barátai?

"mert egyedül az életben nem lehet elérni semmit,"

ez egy nagy baromság

# 3

Detto, ugyanez.

Az ember társas lény, vágyik a barátokra, közösségre. Nem tudom mennyire lehet általánosítani, szerintem legtöbben így vagyunk ezzel, persze lehet olyan is, aki egyedül él, nincs kapcsolatban senkivel és ez neki így teljesen jó.

Voltak "barátaim", akik miután megismertük egymást, rá pár évvel visszaéltek a bizalmammal és nagyon nehéz ezután bárkiben megbízni.

Lehet, hogy akikről írsz, ugyanígy vannak: vágynak is rá, de félnek is tőle, félnek a csalódás fájdalmától.

Igazad van. Csak azért, hogy legyenk kit kitenni a kirakatba "barátnak", kár kitolni magunkkal.

Egyébként akinek "csak" a házastársa van, és jól meg is van így, annak nyilván a házastársa egyben a legjobb barátja is - ami a lehető legjobb felállás.

Nekem jelenleg 2 jó barátom van, akire tudom, hogy számíthatok, Az egyik 2000 km-erre van tőlem már vagy 3 éve, mégis szinte naponta beszélünk és tudunk egymás fontos dolgairól. De ez tudom, hogy ritka dolog.

Ezen kívül még egy nagyon jó haverom van(ő férfi) és inkább ő valahol a "barát" és a "jó haver" között van. Vele kicsit ritkábban beszélünk, de keres magától általában, és mivel ő eleve nem az a nagy barátságtartó típus, tudom, hogy ez nála igazából már lehet barát kategória, mert kb hetente-2 hetente max beszélünk és/vagy találkozunk.

Nem mindeni tud barátságokat fenntartani, és később ez nehéz már, amikor nincs is úgy lehetősége az embernek minden nap barátkozni, mit régen.

De nem lehetetlen. És egyáltalán nem is kell több/sok barát(igazából ilyen nincs is, mert senki nem tud fenntartani sok barátságot). Nekem 2-3 bőven elég volt mindig is, a többi pedig haver akik vannak.

Hát egy kérdésből nem biztos, hogy teljesen átlátható, hogy mi lehet mögötte a valóságban. Attól, hogy valakinek vannak kapcsolati/barátság problémái, ami sok mindenből adódhat, még nem kell rápöfékelni, hogy nem barátság, vagy akármi.

Szerintem nincs értelme a leírásnak, hogy azért sajnálod őket, mert kérdéseket tesznek fel (mintha ebben lenne valami). Ez semmivel sem szomorúbb, mint általad leírva, azok akiknek nincsenek barátaik, esetleg "elfogadják ezt". Végül is, akinek nincs, annak nincs, teljesen mindegy, hogy elfogadja ezt, vagy nem fogadja el ezt.

De aki nem fogadja el, esetleg neadjisten' változtatni is tud a helyzeten, annak inkább jobb, mintsem annak aki elfogadja/nem érdekli/nem változtat.

Nem tudom, konkrétan milyen kérdésekre gondoltál, milyeneket olvastál.

Nekem is sok olyan barátom volt, akiknek erős pozitívumaik voltak egy jó ideig, volt okom rá, hogy szeressem őket, de tapasztaltam negatívumokat is, amikor nem álltak mellém, rossz húzásaik voltam, amitől vége is lett velük. Nekem ez így nem fekete-fehéren elcímkézett, mint ahogy te leírtad.

Biztosan jobban tudják nálad a monitor túloldalán, hogy milyen barátaik voltak, és mit szerettek bennük, annak ellenére, hogy sajnos fellépnek dolgok, amik hatására már nem szerethetőek.