Hogy vennétek rá egy depressziós barátot hgy el kell mennie dolgozni?

Ismerve a magyarországi állapotokat, FIDESZ szavazóként tudom javasolni, hogy nem kell nagyon gyalázni azt ma, akinek egy éve nincs munkája!

Foglalkozzatok a saját bajotokkal és ne mást cseszegessetek. Örüljetek annak, hogy nektek van állásotok. Nem kérdezem meg, hogy kerültetek bele.

Tudtok munkahelyeket létrehozni? Félek, hogy nem...

Akkor mire fel a hangzatos szólamok és az erőszakosság?

Kitört a nemzeti öntudat?

Kérdező, vagy ráijesztenek, vagy sehogy, másképp nem lehet rávenni, óvatoskodással semmiképp. Ha neked ő olyan ember, akivel együtt élsz, akkor ideje bekeményíteni, ha nem, akkor nem a te dolgod. Majd észbe kap. Vannak olyan nem tudatos ösztönök, amik nagyon erősek, ilyen az életösztön is, amit legtöbben ismerünk, a félelem akkor is, ha nem az életben maradás a tét, hanem bármi, ami erős nyomot hagyott bennünk, ezért van az, hogy egy olyan ember, akitől tart, az előtt tud viselkedni, még akkor is, ha mások előtt nem.

Segíteni akarsz? Ijessz rá, xarasd be. Félsz, hogy netán öngyilkos lesz? Azok biztosra mennek, suttyomban.

Segíteni csak azon lehet, aki a segítséget elfogadja, illetve maga is megteszi, ami tőle telik. Aki nem partner abban, hogy jobb legyen a helyzete, azt hiába próbálod kihúzni.

Voltak ismerőseim, akik beleragadtak a munkanélküliségbe, tudod, mi a legnagyobb hibájuk? Nem a pocsék helyzet, hanem hogy ők csak nyavalyognak és nem tesznek a céljaikért semmit. Aki cselekszik, az halad, még ha lassan, kis lépésekben is.

Ismerek valóban depressziós embert, nem olyat, aki "csak depis", hanem olyat, aki valóban beteg, igencsak közelről. A pátyolgatás xart sem ér. De ő azért még ha nincs is tudatában teljesen minden tettének, mégis ösztönösen apróbb lépésekben próbálja tartani magát, és ki fog tartani nyugdíjig még abban a pár évben, ami hátra van neki, elég összetett problémák vezettek az ő betegségéhez, szóval mélyre kell lenyúlni, ha bárki is segíteni akar, de finomkodással nem lehet.