Az egyik barátnőm szerető volt, majd ahogy lebuktak, abban a hónapban teherbe esett. Nem tudok rajta túllépni?

" Nem ő, aki hónapokig/évekig hazudozott nekem?"

Valoszinuleg o is ismert teged, es hallotta parszor ahogy az erkolcsi magaslatrol osztod az eszt masok eleterol.

" Nem ő, aki hónapokig/évekig hazudozott nekem?"

Ebből is látszik, hogy őt is bántotta, neki is van lelkiismerete. Ha annyira lazán vette volna, akkor nem titkolta volna. De nyilván ő is szégyellte magát.

Azért nem vagy igazi barátnő, mert nem érdekel a barátnőd, nem érdekelnek az érzései. Csak ilyen fekete-fehéren eldöntötted, hogy ez rossz és kész, és akkor már utálod a barátnődet is.

Egy igazi barátnő inkább örülne, hogy a hülye helyzet ellenére mégis jól alakult a barátnője sorsa, hiszen most együtt van a férfival, nem csak egy kis szexre kellett neki, hanem nyilván vannak igazi érzéseik.

"A "barátnőm" egyfolytában keres,"

Akkor önts tiszta vizet a pohárba :-)

Mondd el neki, hogy Neked rosszul esik, hogy nem mondta el (nem biztos, hogy régóta titkolja) . Ezt egyébként abszolút meg tudom érteni, hiszen a barátnők attól barátnők, hogy megosztják egymás gondját - baját, titkát, egymás mellett vannak jóban-rosszban.

Mondd el neki nyugodtan, hogy megpróbálod megérteni, de nem biztos, hogy sikerülni fog, mert abszolút nem értesz egyet a megcsalás dologgal, a viselkedésével.

Nyilván neki is szüksége van arra, hogy megbeszélje valakivel a dolgokat. A gyereket sem biztos, hogy vállalták- valószínűleg inkább csak "becsúszott"...

Szóval beszéld meg vele nyíltan mindezt, mert különben egy életen át fogod cipelni ezt a rossz érzést!

Én megértelek, mi 3-an voltunk barátnők, az egyik csaj szinte ugyanezt csinálta. Egyszer csak közölte, hogy terhes, azt hittük, valami egyéjszakás kalandja volt, de kiderült, hogy 1,5 éve szerető volt.

Én se tudok rajta túllépni a mai napig, pedig a gyereke azóta 7 éves. 1,5 éves volt a gyerek, amikor elhagyta a fickó.

Évi 1-2x beszéltünk, majd 3 éve hallani se hallottam róla. Bennem akkor valami megváltozott...lehet, hogy azért, mert édesanyámat is megcsalta az apám, amikor 10 éves voltam.

A másik barátnőmmel heti kapcsolatban maradtunk.

Akkor most megszólalok én is, vállalva hogy minusz 100-ig pontoznátok ha lehetne.. :)

Én is szeretője vagyok egy családos férfinak. Miközben sziklaszilárd meggyőződésem volt, hogy sosem lennék harmadik egy kapcsolatban. Engem is csaltak már meg így pontosan tudom micsoda fájdalom ez mikor kiderül. És akkor az ember a harmadikat hibáztatja a legjobban.. mint ahogy az utolsó válaszolón is látszik a keserűség. Pedig a harmadik fél ritkán gaz csábító... ha az illető egyedülálló, akkor bizony senkihez nem kell hűségesnek lennie. Akire haragudni kell az a megcsaló, aki állítólag szereti a párját, de még csak annyival sem tiszteli meg, hogy hűséges legyen. Amikor engem megcsaltak évekig tartott magamnak is beismernem, hogy ott akkor valami már nem működött és nem a harmadik a hibás. Ettöl függetlenül sosem akartam kapcsolatromboló lenni...

Viszont nem minden fekete vagy fehér...

Én két teljes évig hárítottam a pasi minden egyes közeledését, mielőtt mégis szeretők lettünk. Sokszor nagyon durván kiosztottam. Tudtam, hogy nem egyedülálló és nem esett nehezemre a hárítás, hiszen nem jött be fizikálisan. Emberileg kedveltem, de nem néztem rá férfiként. De álhatatos volt, lassú víz partot mos, tartja a mondás, amiben sok igazság van.

Szóval két év után szeretők lettünk. Barátnőknek beszélni róla pedig azért nehéz, mert egyrészt nyilván mi sem vagyunk erre büszkék, nem újságoljuk örömmel a barátnőknek, hogy "képzeld úgy tűnik valakinek a szeretője lettem". Plusz a barátnők kapcsolatban élnek, vagyis akaratlanul is előjöhet belőlük az ellenszenv, ami most belőled is. Mert akaratlanul is azonosíthatod egy ismeretlen harmadikkal aki akár a te kapcsolatodban is felbukkanhat. Most nem arról beszélek, hogy a barátnőd lenne ez a valaki, hanem csak akaratlan azonosítás részedről.

Én elmondtam a barátnőimnek, szerencsére ők igazi barátok és tökéletesen megértik a helyzetet. Persze a fogadtatás változó, valaki engem félt, valaki inkább bátorít, hogy ha jól esik akkor csináljam, de azért ő is mindig óva int, hogy ez nem szolgálja a boldogságom. De mindenki tudja min mentem keresztül az elmúlt években, és hogy rengeteg pofont kaptam. 7 éve vagyok egyedülálló, így senki nem csodálkozik ha két év ostrom után mégis csak beadtam a derekam.

Csak azért írtam le nagyvonalakban a történetem, hogy lásd nem minden fekete és fehér.

Én is azt javaslom, hogy beszéljétek meg és ha a háttér infók tudatában is elítéled akkor le kell zárni a barátságot. Mert egyikőtöknek sincs szüksége a másikra.

Persze, hogy egyedülálló vagyok. Nekem nincsenek tévképzeteim, én a helyén kezelem a dolgot.

Nem is akarnék tőle többet. Én jobban vigyázok arra, hogy ne bukjon le otthon, mint ő maga.

Hozzám csak azért jár, mert valamit nem kap meg otthon. Hogy az mi? Azt nem tudom és nem is érdekel. Vagy maga a szex, vagy a jó szex, vagy a gondtalan órák, amikor nem kell megfelelnie, amikor jókat tud nevetni valakivel.

Valószínűleg testi és lelki okai egyaránt vannak.

Számodra ez nyilván bicskanyitogató, mert rendkívül frusztrált és dühös vagy. Mert te is átélted, vagy valaki akit szeretsz átélte. De majd benned is letisztul és elengeded a haragod. Pont ilyen voltam mint te, és habzó szájjal szidtam mindenkit, aki nem az én erkölcsi normáim szerint élt.

Valószínűleg épp ezért kaptam ezt a helyzetet, hogy megtanuljam nem szabad mások feje felett pálcát törnöm, és ítélkeznem, mert azt sose tudhatjuk mi okoz egy ilyen szituációt.

De ne érts félre, amit teszünk nem korrekt, és nem is akarok mentegetőzni. Viszont nem én vagyok az aljas, hanem a megcsaló, aki hűséget fogadott. Én élem az életem és nem tartozom számadással senkinek, ugyanis én nem fogadtam hűséget senkinek.

Az pedig hogy valaki két évig ostromol egy nőt... akkor ott a háttérben már igen komoly gondok vannak. Mert az már nem egy kósza kufirc. Hónapok óta tart a viszony, de minden szabad percében engem hív, hogy jól vagyok-e

Szóval nyugodj meg és ne ítélkezz, mert a legkevésbé sincs jogod hozzá kedves Válaszadó. Hiszen még én magam sem tudom a háttérinfókat. Hiszen fogalmam sincs arról mi okozta ezt a döntést az ő kapcsolatukban. Sosem kérdeztem és nem is fogom. Semmi közöm hozzá, hogy mi a probléma otthon és nem is érdekel.

Ha holnap elém áll és közli, hogy megoldották a gondjaikat és nem szeretne velem többet találkozni egy szó nélkül elfogadnám és sok boldogságot kívánnék. Vagy ha holnap én megismernék valakit, akit megkedvelek és úgy érzem lehet belőle valami, akkor én is rögtön kilépnék ebből. Mert én a magam életében korrekt módon játszom, és eszembe sem jutna két vasat a tűzben tartani. A különbség az, hogy én elfogadnám az ő döntését, míg ő az enyémet nem...

"Viszont nem én vagyok az aljas, hanem a megcsaló, aki hűséget fogadott."

Tényleg? Mert az, hogy olyan inget simogatsz le a szeretődről, amit egy másik nő mosott-vasalt, az nem aljasság? Segítesz egy számodra idegen nőt becsapni, aki neked semmit nem ártott, az nem aljasság? A megcsalónak annyi a mentsége, hogy haragszik rá valamiért, de neked? De még csak nem is ismered, miért segítesz megalázni, kihasználni, hülyének nézni őt? És eközben azt képzeled, hogy te tisztességes vagy? Komolyan? Erre neveltek?