Mit tegyek? 16L

Nekem is volt egyszer egy "barátom" az interneten, akinek nagyon csíptem a humorát, kedvességét, kreativitását, okosságát, mondhatom mindebbe bele is szerettem. Aztán ugyanígy egyik percről a másikra minden bevezető nélkül eltűnt azzal, hogy most menekülnie kell az internetről mert történt "valami". Mindenhonnan eltűnt a látókörömből és én is úgy aggódtam mint te. És nagyon hiányzott. De nem leltem a nyomát...

Kisvártatva feltűnt egy másik személy, aki szintén nagyon inspiráló volt, de a beszélgetéseink során egyszer gyanús lett, hogy olyan dolgot "tudott", amit neki sose mondtam, sőt senkinek, csak az eltűnt személynek... Akkor beismerte hogy ő volt az is, és tényleg el akart tűnni, mert egyébként Amerikában él, ahol a "maradási engedélyért" megnősült, s igazából semmi extra nem történt, csak elkezdte azt érezni, hogy miattam ott akarja hagyni az egész ottani életét és valójában ehhez viszont gyáva, így ezzel a kegyes (vagy kegyetlen?) hazugsággal el akart távolítani az életéből. Kiderült, hogy nagy gyakorlata van abban, hogy az interneten ennek és annak adja ki magát inspiráló beszélgetések reményében, de ha a dolog már érzelmileg érintené, akkor megszökik, mert a felelősséghez meg gyenge. Aztán innen is megszökött azzal a hazugsággal, hogy most megváltoztatja a jelszót úgy, hogy össze-vissza gépel majd mindent és akkor többet nem tud belépni arra az oldalra, ahol kommunikáltunk. Ez persze hülyeség volt, mert a jelszót nem lehet úgy megváltoztatni, legalább kétszer be kell gépelned, de akkor már úgy voltam vele, hogy köszönöm a tapasztalatot, ha ennyire hülyének néz, minek ragaszkodjak a "barátságához".

Csak utólag tűnik alattomosnak és durvának, amíg kommunikáltunk, addig egy irtó jófej, normális személy benyomását keltette. Ki se derült volna, miről van szó valójában, ha nem próbálkozik be még egyszer és nem bukik le. Mondjuk nekem nem volt nagyon lent az önértékelésem, vettek körbe barátok, de mégis ő talált egy olyan szegmenst az életemben, ahol nem volt senki, amit nem tudtam mással megélni és nagyon jól esett, hogy vele megélhettem, még ha csak szavakkal is.

Az első eltűnése nagyon megviselt, a másodiknál már levontam a tanulságot és beláttam naivitásomat, azt, hogy a színjátéka megtévesztett és többet feltételeztem róla, mint amilyen valójában. Ugyan nagyon nem tudom hibáztatni magam miatta, szerintem sokkal jobb jó szándékúnak és tisztességesnek feltételezni az embereket, mint állandóan mindenkire gyanakodni, az megmérgezné az összes kapcsolatod és az életed.

De tényleg kísérteties a hasonlóság a két sztori között látszatra, nem tudván mi van mögötte a Tiédnél. Viszont ha azt mondta, hogy ha nem ír az nem miattad van, az is lehet, hogy tudta, hogy előbb-utóbb így eltűnik majd az életedből, és azt nem akarta, hogy magadra vedd. Vagyis ezt elhiheted, hogy tényleg nem akarta, hiszen ha neki (is) az internetes barátkozás csak valamilyen alacsony kockázatú pótlék, akkor ugyan mit érdekli, hogy hogy érzel, ha majd eltűnik. Ha ezzel törődött, akkor azért mégis volt benne jó érzés és őszinteség, ha közben az eltűnés meg teljesen tisztességtelen is.

Felejtsd el, én azt mondom. A 12-es válaszban egy igazi pszichopatára lehet ráismerni. Kipuhatolja az áldozat gyenge pontját, és onnantól már tudja, hogy mivel lehet kenyérre kenni az illetőt. Az ilyen alakok párhuzamosan akár több emberrel is kavarnak. Ha valami miatt úgy érzik, hogy lebukhatnak, egyszerűen lelépnek.

Tudom, velvet, de azért ezt a sztorit érdemes elolvasni...

[link]

#18

Az a kérdés simán lehet, hogy kamu. A módszer nagyjából stimmel, de egy ilyen alak nem igazán áll neki dicsekedni ezzel.