Mit tennétek a helyemben a barátságot illetően?

Van egy barátnőm, akit tizenéve ismerek, máshova jártunk egyetemre, másfelé dolgoztunk, de mindig tartottuk a kapcsolatot.

30-on túl vagyunk, nagyon megváltozott az életünk, mások a preferenciáink, mások a nézeteink, gondolataink. Néha amikor beszélek vele, terhesnek érzem hallgatni az ő gondjait, szavait.

Pl.: mi a férjemmel rengeteget dolgoztunk, babát várunk, nem nélkülözünk, az ő férje sajnos munkanélküli, nem élnek túl jól. Szoktam nekik vinni segítségül ezt azt, de úgy érzem a barátság már csak erre épül, és nem érzem jól magam ebben a kapcsolatban. Ha megkérdezi mi van velünk, elmondom óvatosan akkor is kapom a megjegyzést hogy "mert mi megtehetjük".

Amikor tudatosan elkezdem visszaszorítani vele a kommunikációt, rosszul érzem magam, olyan mintha cserbenhagynám. Összejárni nem tudunk, mert a férjek nagyon nem jönnek jól ki. Az én férjem sem elégedett a munkájával, de a másik állandóan a rendszert szidja mindenért. Az anyagi különbségek miatt sem tudunk eljárni közösen sehova, nem ülünk be soha egy sehova, nincsenek közös témáink.

Más is volt így hogy gyerekkori jó barátság szétment a különbségek miatt? :( Más jó barátnőm sajnos nincs a közelben, így nagyon sajnálnám, ha megszakadna a kapcsolat.