Én hibázok, hogy nem veszem komolyan?

Ő csak figyelmet akar. Aki igazán öngyilkos akar lenni, az mindenki tudta nélkül, csendben követi el - így senki se fog segíteni rajta.

Legyél ott mellette. "mikor szóváteszem neki, hogy nem dől össze a világ egy srác miatt, fejemhez vágja, hogy én nem értem a problémáit", akkor se hagyd magad lerázni, hanem kérd meg, hogy akkor magyarázza el neked, mit érez, hogy te megérthesd őt.

"A legjobb barátnőmről van szó" úgy látszik nem sokáig lesz ő a legjobb.

Vagy kinövi vagy nem, adj neki ultimátumot, hogy szedje össze magát és viselkedjen, ne legyen olyan szánalmas, hogy így hívja fel magára a figyelmet különben fel is autópálya le is földút.

"Aki igazán öngyilkos akar lenni, az mindenki tudta nélkül, csendben követi el - így senki se fog segíteni rajta. "

Ez az esetek többségében nem így van, sok öngyilkos próbálja felhívni magára a figyelmet.

Ha vagdossa magát, és állandóan sír, az komoly lelki traumákra utalhat. Nem minden ember egyformán éli meg a dolgokat, de az is lehet, hogy valami más is van a háttérben (pl. a családja).

Távgyógyászkodni nehéz, de az ilyen embereket tipikusan rosszul közelítik meg. Ha segíteni akarsz neki a jövőben, akkor erőszakosan faggatózni, csitítgatni nem szabad az ilyen embert, helyette szép finoman, türelemmel kell ezeket a témákat megközelíteni. Mást nem tehetsz, az emberek lassan változnak meg.

Ajánlom a Pillangó-hatás című filmet, néha a valóság is hasonlóan működik.

Most még biztosan nem merne magában komolyabb kárt tenni, de az ilyen emberek instabilak, és mondjuk lehet, hogy 35 évesen egy gyenge pillanatában befal egy marék nyugtatót.

Viszont ha látja, hogy minden nyűgje ellenére is kedvesek hozzá az emberek, talán jobban fogja élni az életét. Az apró gesztusok is sokat számítanak, különösen ebben a korban.