Hogyan nyerjem el az elismerését?

16 éves srác vagyok. Magányoskodó és 1 baráttal(ennek külön oka van, sok barátot elvesztettem egy hülyegyerek miatt). Nem szoktam barátkozni, de a nyári szünet óta kezdek becsavarodni, hogy a család-rokonokon kívűl nem beszélgetek mással. Azzal az egy baráttal is csak inkább csak neten beszélgetek, mert szeretek találkozni emberekkel, elég a chat. Amikor egy kirándoláson voltunk, bementünk egy strandra az osztállyal. Nagyon furák voltak az életmentők ott a nagy részük. Volt 1-2 bunkó, 1-2 felelőtlenebb, de volt egy, aki kitűnt a tömegből, egy 25 éves srác. Nagyon kedves, segített enyhíteni konkréta a tériszonyomon a legmagasabb csúszdán a mosolyával(nem kell félre érteni, nem vagyok szerelmes belé). Életemben először éreztem azt, hogy van valakire felnéznem, mivek az apám nem igazán volt apa meg példa kép, nevelő apámra meg egyszerűen nem tudok. Kerestem utána. Pár héttel később meg lett. Ahogy néztem, egyre jobban felnéztem rá. Nagy nehezen rá vettem magam, hogy ráírjak, mert féltem, hogy bunkó lesz, hogy "Egy kis mit ugrász mit akar?". Nem írtam semmi rosszat, köszöntem, elnézést kértem, és hogy barátkozni akarok. 4 napig nem válaszolt, azt gondoltam, hogy valamit nagyon elrontottam. Aztán visszaírt: "Ha tudod, hogy zavarsz, akkor minek írsz? Hány éves vagy?" Ezt nem tudtam mire vélni, leírtam, hogy 16. "Nem lehetünk barátok" Nem értettem, hogy mi a gennyes agyvelő folyik itt, azt hittem, hogy ez az a kor, amikor a tolerancia magasabb szinten van, mint edsig volt az elmúlt 20 évben. Próbáltam még próbálkozni, de ez olyan volt, mint egy légy egy pókhálóban, leírta, hogy emiatt nem akar 16 éves barátokat és letiltott. 1 hétnyi önmarcangolás után egy másik közösségi oldalon akartam bocsánatot kérni, ott ia elkezdett bunkózni velem, mondtam neki, hogy békén hagyom, csak ne tiltson le. Nem értem ezt a bunkózást, bár megértem hogy egy vadidegen ennyire barátságos az elég ilyesztő, de akkor sem kell ennyire feldúltnak lennie. Különös képp nem haragszom rá egyátalán, lehet hogy azért, mert pár hónapja elárult egy "barátom" és a népszerűsége miatt esélyem nem volt ellene. Amit az elején írtam, hogy sok barát elhagyott, az utóbbi dolog miatt történt meg. A másik fő kérdésem egyébként, hogy ha valaki, aki sok barátja van és állítólag jószívű, miért nem fogad el egy tinit? És miért nem haragszom rá, ha ilyen volt?