Mit tegyek, hogy legyenek barátaim?

Tegyük fel hogy diák vagyok egy suliban, én sem mennék oda barátkozni valaki olyanhoz aki csak ül tétlenül és búslakodik. Valami közös érdeklődés hoz össze barátokat, automatikusan. Bármi lehet az a közös téma, csajok, motorok, stb. Pontosabban mondva, először saját érdeklődési téma kell és az bevonzza azokat a barátokat akiket szintén érdekel az a téma. Egyik jó ötlet a természetjárás is lehet, ugyanis a természetben való tartózkodás eleve jó a depresszió ellen.

Például egyik szenvedélyem a szomszédmentes tanyák a természetben. Ki is járok karbantartani a ma már üres szülői házat. Mikor meglátják hogy ott vagyok a szülőfalumban, mindenki barátkozik velem még a környező falvakból is, mert mások is élvezetesnek találják a természetes környezetben való szabad életmódot a városi biorobot életmód helyett.

Szóval ha megtudják az emberek hogy téged valami téma boldoggá tesz, érdekel, akkor bevonzza azokat akik szintén érdeklődni fognak az adott téma iránt.

Hasonló az én helyzetem is, annyi külömbséggel hogy egy évvel fiatalabb vagyok. Elhangzott pár gyakori megoldás, és ötlet is, én peddig ha nem is valósítottam meg egyet sem a felsoroltak közül, de láttam pár osztálytársat aki megpróbálta. A random beszélgetés kezdeményezése rendszeresen kudarcba fulladt, miután a próbálkozó odébb állt a fülem hallatára beszélték ki a kevésbé kedves kollégák, ennél rosszabb volt az amikor iskola után kezdeményezett egy közös "lógást" és embertelen módon lett lekoptatva. Én nem tartom jó ötletnek hogy ezzel a módszerrel barátkozz, de hogy segítsek is a negatív tapasztalataimon túl, elmesélem hogy én hogyan szereztem barátokat!

Mivel vidéken élek a gimnázium elvégzése után minden osztálytársammal együtt választanom kellett a távolabbi iskolák nyújtotta kínálatból, ami nem volt szegényes de így is kettő már megismert osztálytársal integrálódhattam az új közösségbe. Szó mint száz közösség, hát... nem igazán nevezhetem annak. Mivel osztályunkat számos ingázó alkotta így hamar kialakult a klikkesedés (Almás? Almás. Dálnok? Dálnok. stb.). Személy szerint én szerettem volna kiszakadni belőle, de sokáig nem volt rá lehetőség. Ez a klikk akkor szakadt fel amikor éles eltérésbe keveredtem számos osztálytársal akik ellenségesen léptek fel ellenem, rendszeresen befeketítettek a tanáraim előtt és elindult az a jól megszokott dolog amit kiközösítés néven ismerünk. Ez sötét időszak volt számomra, mert ebben hagytam el a magam klikkjét. Elegem volt abban hogy hallgatnak, hogy lássák hogy már nem bírom egymagam, és nem segítenek. Tűrik, mert féltik a saját helyzetüket. Én csalódtam bennük. Többé már nem "lógtam" a rég megszokott "falusfeleimmel" (:D) a magam utját jártam. Rendszerint lángost vettem, és nassoltam, leültem a parkba és olvastam, majd a szüneteken és néha az órákon is olvastam. Rengeteg pszichológiai könyvet kölcsönöztem ki abban az időben, könyveket a magányról, az emberi pszichével kapcsolatban. Majd... egy váratlan forfulat következett az életemben. Volt egy padtársam aki véletlenül került mellém, sem neki sem nekem nem volt társa így egymás mellé kellett ülnünk. A közös pont a tanulás és a fejlődés iránti elköteleződés volt, és a kezdetet, a barátság kezdetét jelentette. Elfelejtett egy kijelentést és kétségbeesetten kérdezett rá tőlem, míg a tanárnő nem figyelt. Némi habozás után megmondtam. Az azt követő napokban, egy tanítási nap végén odajött hozzám, és magával hívott. Nem bírtam leplezni a meglepettségem, de nem utasítottam el (azt hittem szánolomból teszi), az azt követő napon peddig ismét elhívott. És... ez egyre csak ismétlődött, míg végül meg sem kérdezte, helyette én kérdeztem görcsösen hogy vele tarthatok- e. Azt követően mindig együtt "lógtunk" ő, én és az unokatestvére aki szintén osztálytárs volt. Ezt követően enyhültek a konfliktusaim, és javult a kedélyem!

Meglehet hosszú lett, ha lelkesítőre vágysz majd rágd végig rajta magad :D ha egy magamfajta barátokra lelhetett... bizonyosan neked is menni fog

"A közös pont a tanulás és a fejlődés iránti elköteleződés volt, és a kezdetet, a barátság kezdetét jelentette."

Egész értelmetlen a történet amiatt a mondat miatt, kimaradt egy szó, ez így helyes:

A közös pont a tanulás és a fejlődés iránti elköteleződés volt, és a kezdetet, a barátság kezdetét peddig egy felmérő jelentette.