Én is megkérdezem amit már annyian kérdeztek előttem: Miért olyan nehéz egy igaz barátot találni?

Mert ma értékesebb sokaknak a birtoklási vágy és a céljaik, amelyeket ismeretségeken keresztül-segítséggel érhetnek csak el, ezekért meg jópofiznak addig bárkivel.

Aki azért van veled, mert valamiben segíthetsz neki, attól ne is várj sokat....érdek.

Az a barát, aki ad időt, érdeklődést, segítséget önmagától...és a vele eltöltött idő, egy jó kis nap...mint az üvegtigris zenéje....a többi csak érdek.

Pont azon gondolkoztam, hogy menmyire más minőségűek azok a kapcsolatok, amit frissen köttetek. Egy igaz barátom van, vele pólyás korunk óta együtt vagyunk, kéz a kézben nőttünk fel és olyan "rezgések" vannak köztünk, amit mással nem érzek. Akikkel most ismerkedem össze, azok egy idő után elkopnak mellőlem. Sokat törtem a fejemet, hogy vajon miért idegenedünk el egymástól és miért ilyen gyengék a kötelékek, én úgy gondolom, hogy azért, mert ezt tanuljuk, átértékelődött az emberek látásmódja, régebben inkább a közösség egy tagjaként tekintettek egymásra és magukra, egy egésznek egy kis tagjára, most pedig tombol az individualizmus. Ilyen üzenetek érnek minket, hogy "mások nem fogják helyetted megoldani a problémáidat" és "csak magadért vagy felelős" és "ha jól akarsz valamit csinálni, akkor csináld magad" és ez a felfogás szépen lassan begyűrűzik az ember elméjébe és e szerint fog élni. Szerintem minden ember ösztönösen vágyik a szeretetre, és ez egy nagyon mélyen belénk táplált program, hiszen ez a túlélésünket biztosítja. Gyerekként ezt még tudtuk zsigerileg, ezért is természetes a barátnőm és köztem ez a bizalommal és alázattal teli barátság, aztán a "propaganda" utolért minket is, ezért is nehéz most teljes odaadással gondozni az új emberi kapcsolatainkat. Sokszor érzem úgy, hogy az alázat a kulcsszó az életemben, még ha mostanság ennek van is egy negatív csengése. (Amúgy az alázat egy gyönyörű dolog, de ahol "farkastörvények" utalkodnak és gyakori az a jelenség, hogy másokat eltipornak versenyhelyzetben, ott a fejekben az alázat párosul a megalázkodás kifejezéssel - hamisan)

21/L

Tudod kedves kérdező, nekem nincs túl sok barátom, de minden álmom hogy legyen. Jelenleg épp azon gondolkoztam a vonaton egy unalmas és hosszú utazás közben, hogy milyen csodás lenne ha MI akik szenvednek az elidegenedés miatt és változtatni akarunk.... változtatnánk.

Nekem nagyon tetszett #4 és #5 válasza :D okos értelmes embereknek tűnnek, és nagyon jó lenne ha most veled meg velük tudnánk beszélgetni erről. Úgyis éppen egy négyesben ülök egyedül :/

Na de akkor miért nem tesszük?

Mert nem bízunk egymásban eléggé, hogy ekkora dolgot tegyünk?

Mert csak tűkön ülve várjuk a csodát hogy valami történjen, és nem teszünk semmit?

Ha valakit itt annyira zavar az, hogy nincsenek igaz barátai, miért nem használja ki az alkalmat? Vagy valójában valaki már mindenkinek írt privátot és sikerült az álom (ha igen, szívesen beszállnék! :D)? Talán csak senki nem mer egy ilyent elinditani mert fél hogy hülyének nézik/ad valakinek támadási felületet... minden esetre itt vagy egy valaki aki nem fog annak nézni :D

(Amúgy néhány tippem a fő kérdésre: internet, sok hülye ember, félelem mások rossz véleményétől, egy dolog amit mostanában megjegyeztem: "ha én nem keresem a barátaim, akkor olyan mintha nem is lennének" és a rohanó világ)

F/18

Az én életemnek is ez a kérdés a legnagyobb rejtélye/problémája. Ám az én helyzetem még a tiednél is kellemetlenebb, én ugyanis nem elégszem meg az általános haverságokkal, és csak mély érzéseken alapuló, értékes barátságra vágyom - amire nem sokan vevőek, így eléggé elmagányosodtam az elmúlt években. Nekem nem megy az, ami másoknak, nem tudom magam megjátszani, nem tudok felszíneskedni, s igazán nem is szeretnék.

Ha lenne kedved velem megismerkedni, írj üzenetet! Nyilván nem garantálható, hogy egymást keressük de az már egy (nagyon) jó pont, hogy benned is van egy erre irányuló vágy. És az sem ártana, ha Budapesten élnél, mert kissé nagyon belefáradtam az online-ismeretségekbe.

Színész vagy? Franciát szereted?Én imádom. Leginkább a földrajz, a történelem, az irodalom, a kulturális sokszínűség, a kiselejtezésre váró tömegközlekedési eszközök, a névnapok,a szinkronhangok, a csillagászat és az idegennyelvek érdekelnek. De valójában minden érdekel, mindenre nyitott vagyok, kivéve a sátánizmust, rasszizmust, xenofóbiát ilyesmiket.

25f