Érdekelne olyanok véleménye, akik nem "érdekeltek" a témában. Mit gondoltok erről? Azt hittem a legjobb barátom.

17 éves fiú vagyok. Van egy 16 éves lány, akivel mindeddig az volt, hogy "legjobb barátok vagyunk".

Mindezt úgy, hogy olyan szinten kisajátított, hogy ha megemlítettem neki bátmikor, hogy egy másik lánnyal beszélek besértődött.

Volt olyan, hogy egy barátnőjével hármasban mentünk ide-oda, ott is kiakadt, hogy mi ketten miért beszélünk, meg miért vagyunk jóban.

Ezt mi meg is értettük, megbeszéltük. Azután külön találkoztam velük, persze csak titokban, mert képtelen volt elviselni, hogy van más lány barátom is és olyankor mindig hisztizett az egészen.

Csak barátok vagyunk és pontosan tudja, higy több a részemről soha nem is lehet köztünk, illetve elvileg én sem jövök be neki, szóval ilyen szempontból sem értem. Mindegy.

Az utóbbi időben meg alapból az van, hogy bizonyos emberekkel jóban lettem akiket ő nem kedvel, néha mértékkel szórakoztam velük, ittunk egy kis alkoholt stb

Ezen is kiakadt, hogy drogos alkoholista vagyok, leszek meg ilyenek, meg hogy ezek az emberek milyen undorítóak.

Azóta, ha ők jönnek fel ez van, ha lányok besértődik, ha nem helyezem minden elé szintén.

Régen őszintén beszéltünk, most már mindenből csak a hiszti van.

Tegnapelőtt volt az, hogy túllépett némely határokat.

Játszottunk, miután veszített a fejemet ütötte, és meg is harapott.

Mindegy, nem nagyon foglalkoztam vele, bocsánatot kért. Mondtam, hogy ne csináljon ilyet többet és lezártuk.

Ezután tegnap volt egy olyan helyzet, hogy többször utalt arra, hogy én igazából nem vagyok férfi, sőt nem csak utalt rá... Ki is mondta.

Jó, ez még mindig nem érte el az ingerküszöböt, de aztán miután én vittem a cuccait és megint feljött ez, az mondta, higy "erre férfi vagy, másra nem", erre totál felment az agyvizem, letettem a cuccait és otthagytam.

Írt, bocsánatot kért, azt mondta nem csinál ilyet.

Aztán áthívott és átmentem és ugyanazt csinálta, beszólogatott és olyan embereket kezdett sértegetni akikkel én jóban voltam. Hozzájön a sztorihoz, hogy volt egy pont ahol valami sz@r dolog miatt beszóltunk, hogy nem tudta, de o is minden ilyesminél azt csinálta.

Itt felment bennem a pumpa, neki dobtam egy cipőt. Tudom, fiú vagyok, viselkedjek úgy meg ilyenek, de azok után amik történtek nem tudtam egyszerűen elengedni az egészet.

Bocsánatot kértem, gyakorlatilag sírtam is emiatt.

Soha, senkivel nem voltam erőszakos és igyekeztem kedves lenni és soha senkinek nem ártani, csalódtam magamban, igen. De valahol talán nem éreztem jogosnak, hogy ő üthet, haraphat, beszólhat, a sárba tiporhat, én megdobom egy cipővel és tönkre akarja tenni az életem.

Azt találta ki, hogy "bosszút áll". Nagyon sok mindent tudott rólam, mert mint már mondtam régen mindenről, kötetlenül és bizalommal beszéltünk. Azt találta ki, higy ezeket a dolgokat mindenkinek kitálalja.

Persze, lebeszélték róla, de akkor is baromira megbántott ez az egész és csak ezután jöttem rá, higy talán mégsem vagyunk barátok.

Szerintetek? Annyira rossz volt, amit tettem (megdobtam egy cipővel, beszóltam neki, hogy nem tud valamit), hogy ez megbocsáthatatlan bűn és megérdemlem, hogy tönkretegye az életem és amiket ő tett meg semmiségek?

Tényleg őszintén mondják el, hogy mit gondoltok. Köszönöm.