Mit tegyek, ha a legjobb barátnőim nélkülem mennek mindig ide-oda?

ezen az oldalon nem kell meglepődni, de nem fogsz csodamegoldásokat találni az ilyen problémákra.

teljesen egyszerűen orvosolható, hagyod őket, elvégre akiknek maximum akkor jutnál eszükbe, ha nincs más, azok nem, hogy legjobb, de semmilyen barátoknak sem nevezném...nem kell nekik semmit a szemükbe mondani, csak ignorálni őket.

szerintem nem kell hivatalosan megbeszélni velük, hogy megszakítod velük a kapcsolatot. ez csak barátság, nem párkapcsolat.

simán keress új barátokat, nekik nem vagy elég fontos.

ha ez vigasztal, az én közvetlen munkatársaim mindig nélkülem mennek ebédelni meg szünetre, pedig jóban vagyunk. Van ilyen. Így én más csoportokból barátkozok emberekkel.

a megoldás egyszerű: tegyél érte, hogy hívjanak. ne azt reklamáld a következő alkalommal, hogy nem hívtak el, hanem azt jelezd, hogy a következőre szeretnél menni. akár kezdd el te szervezni a következő programjukat, hogy kisebb eséllyel maradj ki belőle.

ha nem sikerül ilyen finom módszerekkel vissza/bekerülni a társaságba, akkor megpróbálhatsz beszélgetni velük erről. elmondod nekik, hogy úgy érzed, sorra kihagynak a programokból, ide se hívtak, oda se és neked ez rosszul esik, mert kirekesztve érzed magad, szeretnéd ha téged is hívnának.

érvényesítsd az érdekeid, de ne csak követelőzz és reklamálj, hanem ismerkedj meg az asszertív kommunikációval, hogy ne támadásnak érezzék, hanem megértsék a problémád és lehetőleg meg is akarják oldani azt veled.

azt a verziót már leírták páran, hogy ha tényleg sosem hívnak el, akkor lehet h nem is ők a legjobb barátaid. ez is lehetséges. de nem csak ez lehetséges.

viszont az is lehet, hogy csak te érzed úgy, hogy mindig kihagynak mindenből. mert amikor épp kihagynak, az nagyon tud fájni, de amikor te is benne vagy, az meg olyan természetes, hogy fel sem tűnik, ezért elfelejted beleszámolni.

érdemes azt is megvizsgálnod, hogy nem adtál-e erre valami okot nekik, pl. azzal, hogy folyton elfoglalt vagy. aki sosem ér rá semmire és mindig mindent lemond, azt egy idő után már nem is hívják.

fontos, hogy ne állj negatívan a dolgokhoz, mert a negatív emberekkel nem annyira szeretnek együtt lenni az emberek. lehet, hogy pont azért nem keresik a társaságod, nem hívnak el, mert túl sokat panaszkodsz, mindig lehúzod a hangulatukat és nem vágynak a társaságodra emiatt.

van, hogy ez tudatos és meg is fogalmazódik az emberekben, akár ki is mondják, meg is beszélik, hogy xy-t inkább ne hívjuk, mert folyton csak depizik.

szerintem ez a kép nagyon találó. tényleg nem érdemes ezeket a dolgokat ennél jobban bonyolítani:

[link]

utolsó nagyon jókat ír, csak szerintem nem lehet embereken számon kérni, hogy miért nem akarnak veled lenni. A barátság érzelmi alapon működik, nem olyan dolog, mintha a munkatársaid jogtalanul kihagytak volna egy projektből, és ezt számon kérheted rajtuk, mert mondjuk a munkahelyi szabályok értelmében vagy a szerződésed értelmében neked is részt kellett volna venned.

Ha kerek-perec rákérdezel, követelőzöl (akár asszertívan is) akkor csak azt éred el, hogy rossz szájízzel hívnak el, csak mert nem akarnak nagyon udvariatlanok lenni (az emberek nagy része nem akar szemtől-szembe nagyon szemét lenni). Van, akivel én sem szeretném tartani a kapcsolatot, de ha rákérdezne, nyilván nem akarnám a földbe döngölni, mert nem utálom, nem akarom megbántani, egyszerűen csak nem ad/jelent nekem semmit, nem hiányzik az életemből. Ez nem értékítélet, attól még mással pont jól összepasszolhat. Esetleg gondolj arra, hogy te miért pont ezekkel a lányokkal akarsz barátkozni, és miért nem azzal, akivel az ismerőseid közül esetleg csak pár szót váltottál, azt is azért, mert muszáj volt. Mert úgy érzed, hogy az az illető nem hasonlít hozzád, stb. nem akarsz vele időt eltölteni.

érettségi után/20 éves korunk körül nagyon sok barátság megváltozik, megszakad, stb. ezt másoknál is láttam, és a saját életemben is tapasztaltam. A legeslegjobb barátnőmmel, akivel naponta beszéltünk, még mindig úgy érzem, a legjobb barátnők vagyunk, csak már sűrűnek számít, ha havonta találkozunk. Felnőtt életet élünk, más-más közegben. Nehéz volt elfogadnom ezt a változást, mikor 19-20 éves voltam. De aztán átértékeltem magamban, és most már nem zavar. Másokkal viszont, akik valaha viszonylag közel álltak hozzám, már egyáltalán nem tartom a kapcsolatot, nem is tudok róluk semmit.

Ha emberek menni akarnak az életedből, nem kell erőnek-erejével visszatartani őket. Tehetsz pár kísérletet, de ahogy látom, te már tettél. Annyi pont elég. Igyekezz mások felé nyitni, akikkel nem kell erőlködnöd, hogy ne hagyjanak ki az életükből. Nem tesz jót az ember önbizalmának, ha mások után kell futnia.