Barátok akik eltűntek az életedből hogyan tudtad ezeket feldolgozni?
Volt egy nagyon jó barátom akivel sokáig napi szinten beszéltünk remek kapcsolatban voltunk és mindent meg tudtunk beszélni egymással.
Egy idő után hétről hétre egyre jobban csak csökkentek a beszélgetések és a találkozások száma.Próbáltam vele erről beszélni, amire az volt a válasz hogy rengeteg dolga van és nem sok ideje van arra hogy tudjunk találkozni.Én megértően álltam és örültem hogy akkor nincs is semmi probléma csak túl reagálom az egészet.
Addig addig fajult a dolog hogy egy év után szinte már csak én kerestem őt és rajtam kívül mindenkire tudott időt szánni, így egyértelmű lett számomra hogy már nem kíváncsi rám és nem érdeklem őt.Bármit is tettem eléggé érdektelenül fogadta.
Eltelt több mint félév azóta hogy utoljára találkoztunk és beszéltünk de nem tudom túl tenni magamat rajta.
Az az ember akivel ha egymással is volt problémánk azonnal megtudtuk oldani, most felém se néz.
Aki járt így hogyan tudta ezeket rendbe tenni magában?
válasza:
válasza: válasza:Volt, nincs. Komolyan, ilyen könnyen. Ha a legjobb barátnőm eltűnne, persze, sajnálnám, hogy vége, de nem ennék meg egy vödör fagyit vagy pudingot, és zuhannék magamba. Az élet ilyen, semmi tart örökké. Szép az a mondás, hogy a barátok jönnek-mennek, de az igaziak mindig veled lesznek, csakhogy ez manapság szerintem egyre kevésbé igaz. Azért azt nem mondom, hogy egy ideig nem fúrná az oldalamat, nem idegesítene a dolog. Ha ő így döntene, vagy úgy alakulna, akkor elfogadnám. Ettől a szép emlékeket, amiket együtt átéltünk, nem fognak belőlem eltűnni, és ugyanúgy köszönnék neki mindent.
16/l
válasza:Akinek csak arra kellek, hogy éppen szemetesnek használjon, azzal nem vagyok hajlandó foglalkozni. Pont, nem érdekel, ha megsértődik, nem érdekel, ha "lelép".
Jobb is, hgy nem húz le.
válasza: válasza:Feldolgoznom még nem sikerült. Az okokat nagyjából tudom, + győzködöm magam, hogy jobb így (attól függ, honnan nézzük). Nem mondhatom senkinek, hogy szar, meg fáj, mert nem volt másik, ő volt, nagyon sok évig, elválaszthatatlanok voltunk, független attól, hogy olyan, amilyen.
De ha bárkinek megemlíteném, csak az lenne, hogy "Mi? Normális vagy? Az a csöves büdös kurwa?"...
El kell fojtsam a dolgot.
(és nem lesz már másik, nem járok sehova, 30 éves leszek, családos, kicsi gyerekekkel, és mindenki felszínes körülöttem, pletykás, egymást beszélik ki az emberek, egyszerűen lehetetlennek érzem.)
válasza:Alapvetően könnyen elengedős típus vagyok kivéve a barátokat. Az egyik volt barátnőmet 2-3 évig gyászoltam, és múlt nyáron az egyik fiú barátom távozott az életemből, mert belém szeretett.. sajnos semmilyen észérvvel nem sikerül meggyőzni magam, hogy kár ezen görcsölni, hisz nem tudtam / tudok rajta változtatni. Klisének tűnhet, de sokszor tényleg csak az idő segít. Meg persze az sem mellékes, hogy miért futott vakvágányra a barátság, és főleg kinek a hibájából. Ha a miénkből akkor talán könnyebb megoldást is keresni. :)
A te esetedben az a fő gond szerintem, hogy nem is tudod az okát az eltávolodásának. Ezt sajnos csak ő oldhatná meg, ha akarná... :(
23/N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!