Mit csináljak? Nagypn hiányzik, de semmi sem a régi már.

Tavaly szeptemberben összevesztem az akkor legjobb barátnőmmel(7-8 éve voltunk barátok),azóta beszéltünk már egy párszor,de semmi sem olyan,mint régen... Nagyon szoros volt a barátságunk,mindent tudtunk egymásról stb. Sajnos én voltam a vita kirobbantója,de tulajdonképpen ő idézte elő a barátságunk megromlását...sajnos már 1-2 éve pasizik és azóta változott meg... A probléma az volt,hogy sosem figyelt rám,állandóan 0-24-ig csak az ment,hogy a pasija így meg úgy,aztán a baj az volt,hogy nem asszisztáltam a dolgaihoz...kb. fél évente újabb és újabb fiúkkal járt,közben meg engem elhanyagolt...eleinte mindig vele együtt örültem a kapcsolatának,tényleg érdekelt a dolog,normálisan beszélgettünk...de egyszercsak megelégeltem amikor az egyik családtagom meghalt és teljesen magam alatt voltam,akkor képes volt felhívni,hogy segítsek már neki egy új pasit keríteni(aznap reggel szakított a barátjával és aznap délután hívott fel,hogy segítsek neki új csávót keríteni). A problémám az volt,hogy már nem figyelt rám,pedig nem igényeltem volna sok figyelmet,de szerintem a fentebb leírt eset mindent elmond... Az incidens után elmondtam neki,hogy mi bánt,mi a bajom,de ő nekem esett és ennyi volt... Azóta "kibékültünk",de csak üzenetben,szóval a veszekedés óta nem is láttuk egymást. Sajnos nem volt igazi a kibékülés,mert a mai napig megkérdezem mi van vele (kb. Két havonta írok neki,hogy hogy van),válaszol is,de nem is tudom...olyan flegmán,meg úgy leszarja az egészet... Anno szinte minden hétvégén vele lógtam...életem legszebb 7-8 éve volt... Nagyon hiányzik,de sajnos mindkettőnkben megmaradt a veszekedés és már semmi sem a régi... Csak én írok neki néha,ő egyébként rám se hederít.

Sajnos rajta kívül nincsenek barátaim,egy-két oszt.társam van,akivel szorosabb kapcsolatban vagyok,de egyikőjük sem olyan barát,mint anno a barátnőm volt.

Egyébként mindketten 18(/L) évesek vagyunk.

Sajnos az életem sincs rendben,nagyon megviselt a haláleset is... Nagyon magányosnak érzem magam,senkivel se tudok úgy beszélgetni...úgy érzem,hogy körülöttem mindenki csak magával törődik... Pl. egyik oszt.társamnak meséltem valamit,látta,de csak annyit írt,hogy: "k". Aztán ugyanez az ember írt nekem múltkor,írtam neki,hogy majd válaszolok,csak most nem vagyok otthon,erre fél óra múlva írt,hogy miért nem válaszolok már neki...

Úgy érzem,hogy a kapcsolataimba csak én adok bele,illetve úgy érzem,hogy nincsenek igazi barátaim.

Mit tehetnék,hogy ne legyek ennyire magányos?