Férfi - nő barátság, de még is hogyan?

Tehát: szerelemháromszög. Lojalitás, intimitás, vonzalom. Ha az utóbbit kiveszed belőle az a barátság. Yep ezzel egyet tudok érteni.

Az elsővel nem. :D Legalábbis nálam nem jött be az, hogy ne tekintsen nőként valakire akit gyerekkoromban ismertem meg.

26F

Egyszerűen. Ember és ember közt van barátság és nem férfi és nő között.

Személyes érvem amúgy: 2 férfi próbálhat mély meg bensőséges beszélgetést folytatni.. 2 perc után röhögés lesz a vége. Egy lánnyal/nővel ez könnyebb, na meg jobb is nézni. :D

Szerintem amik gyermekkorban fiú-lány között kötődnek, azokból bármi lehet. Minden megbeszélés kérdése. Ha kezdeményeznek, akkor egy erős párkapcsolat lesz. Ha pedig úgy egyeznek ki, hogy barátok maradnak, akkor tartós lesz. Ismerik egymást már kívülről-belülről.

Másikra eset:

Mikor középsuliba kerültem, 1. osztály - volt egy lány, aki megtetszett, de nem beszéltem vele. Második osztályban már összébb melegedtünk. Észre lehetett venni, hogy teszünk egymásnak, de nem nyilvánítottuk ki. Nyaranként is találkoztunk, illetve amikor lehetett suli után. Talán azért alakult így, mert mind a ketten félénkebb típusok vagyunk/voltunk. Első barát/barátnő. Így senki nem lépett semmit...abbamaradt.

Mielőtt kezdődött volna a harmadik, ő neki lett barátja, így felejtős lett.

Azóta vége a sulinak, neki nincs senkije, nekem se...viszont ugyan úgy barátok maradtunk. Nem futunk össze olyan gyakran, max ha véletlen találkozunk, elmegyünk valahová, de semmi több. Hogy ő mit érez, azt nem tudom, de én semmit.

Kicsit hosszú lett, de nem baj.

A lényeg, hogy lehet férfi-nő közt barátság ha úgy egyeznek meg, illetve ha egyik fél sem mer kezdeményezik, akkor elillan a szerelem. Utána már nem "érdekes".

#3

A személyes érveddel egyetértek. Nekem szinte csak lányok/nők voltak a legjobb barátaim. Egyszerűen sokkal jobb volt velük beszélgetni. A környezetemben lévő férfiak nagyon minimális kivételtől eltekintve sötétek, mint az anyaföld. És ez nem azt jelenti, hogy nekem ne lennének "olyan" gondolataim nőkkel kapcsolatban, vagy hogy én mindig korrekt vagyok vagy hogy sosem mondok bunkóságot. De szeretem értelmesen (és a lehetőségekhez képest disztingváltan) kifejezni magam; férfiak között viszont gyakran azt érzem, hogy igénytelenül és reménytelenül gy.kérnek kell lenni. Ezen nem a bzmegolást értem (az csak egy dolog, egy /rossz/ szokás), hanem azt, hogy nem kell mindig mindent nyersen kimondani, ha lehetőség van arra, hogy elfogadhatóbban tegyük meg. Kifejezetten irritálnak a "demegb...nám" és hasonló megjegyzések (és még egyszer, nem azért, mert nekem aztán nincsenek ilyen gondolataim, mert én olyan jó fej vagyok, hanem mert egyszerűen nem érdekel, hogy mire izgul fel, semmi közöm hozzá, és másnak sincs az én ilyen gondolataimhoz semmi köze). A végtelenül sötét és alpári "erotikus" poénok miatt én érzek másodlagos szégyent (nem mellesleg a katonaságban történtek sem érdekelnek, a foci sem nagyon érdekel, és a kocsik sem).

Nem szoktam összekeverni a dolgokat, egyetlen egyszer égettem meg magam, de akkor eleve hátsó szándékkal kezdtem barátkozni egy lánnyal.

És nem gyerekkori barátságok voltak ezek, hanem mindig újabb ismeretségek (a gimnáziumtól egész máig). Valahogy nálam fel sem merül, hogy dimenziót kellene váltani. Tisztában vagyok persze azzal, hogy az illető nő hogy néz ki, amúgy vonzó-e; nem azt mondom, hogy nem érdekel, hanem azt, hogy a barátságban ez nem játszik. Viszont az őszinteség talán még fontosabb, mint a párkapcsolatban. A párkapcsolat pávatánc (főleg kezdetben), reklámkampány, sok apró betűs résszel, amik csak később derülnek ki. Sok kamu, szépítés, fondorlat.

Szerintem amúgy a szex is beletartozhat egy ilyen barátságba, de azt gondolom, ez ritka együttállása a csillagoknak, amikor mindkét fél pontosan tudja, hogy meddig mehet el. És persze nagyobb az esélye annak is, hogy kihűl a barátság. Kínos lehet az első (és ezzel egyben utolsó) alkalom után a csend. De ha jól ismerik egymást, akkor az előre tudható, hogy belefér-e a dolog, vagy sem. Na, persze, persze, az igaz, hogy a férfi az eszét nem a fejében hordja, szóval a nőnek kell észnél lennie.