Segítsek rajta, vagy megszakítsam vele végleg a kapcsolatot?

Van egy fiúbarátom, akivel 10 évvel ezelőtt interneten ismerkedtem meg. Egyikünk sem keresett társat, csak a közös érdeklődés miatt elkezdtünk beszélgetni, és kiderült, nagyon is hasonlítunk belsőleg. Később már sok mindent, szinte mindent tudtunk egymásról, és ha baj volt, mindig felhívtuk egymást, egy egy alkalommal több órát is dumáltunk. Minden nap írtunk egymásnak. Akkoriban mindketten erős gondokkal küzdöttünk, ő a családja miatt, én pedig a magányom és a pénzgondjaim miatt. Sohasem volt köztünk semmi, bár többször találkoztunk személyesen is, nem vonzódott ő se hozzám, mint nőhöz, és én sem hozzá, mint férfihoz. Volt mindkettőnknek néha-néha futókapcsolata, vagy éppen komolynak tűnő. Jó volt egymásnak elmondani a dolgokat, és erősíteni a másikat, amikor otthagytak minket, vagy éppen eszünkbe jutott a nyomorúságunk. Nem is volt ezzel baj.

A gond ott kezdődött, amikor ő erősen inni kezdett. Többször részegen hívott fel, értelmetlenül beszélt olyankor össze-vissza, és volt, hogy emiatt fél évig nem beszéltem vele, de aztán újra kibékültünk. Megismerkedtem közben egy igen komoly férfival, aki közben a férjem lett, de a részeg hívások egyre többször jöttek, a srác egyre depressziósabb lett a családja miatt, én pedig tehetetlen vagyok, nem tudok neki segíteni többet. Már ezerszer átrágtam vele a dolgokat, és mertem fel a földről, de már odáig fajult, hogy nem akarom felvenni a telefont, mert félek, hogy megint részeg, és össze fogunk veszni. Nekem egész más életem lett, felnőttem, élem az életemet, megoldódtak a gondjaim, terveket szövök, alkotok, teljesen más útra léptem, de ő még mindig 10 éve ugyanabban a sárban evickél, és már nem ugyanolyannak látom őt, mint régen. Kétségek gyötörnek, összeköt vele a sok beszélgetés, és mindig eszembe jut, hogy sokat segített ő is nekem, de ugyanakkor tehetetlen vagyok, hogy hogyan tovább?