Hogy kezdjem újra?

Ez hosszú lesz.

Na az a helyzet,hogy 15 voltam és szó szerint szerelmes lettem első látásra egy lányba,de folyton elutasított ahányszor közeledtem felé aztán egy ilyen baráti házibuliban megtörtem és megvolt az első csók,de utána egy jó ideig annyiba maradt mert elég félénk voltam.Aztán egy lenti ivás után összejöttünk kb 3 hónapig voltunk együtt,de hülye voltam sokat ittam amitől még hülyébb lettem és mindig ostromoltam magam mindenért zavart,hogy keveset beszélünk,féltem,hogy ez zavarhatja és kidob meg mikor sor került arra akkor visszakozott és nem esett jól mert ő kezdeményezte persze utólag értem mert szűz volt és biztos akart benne lenni,hogy én vagyok az akivel előszőr lefekszik.Meg is csaltam igazából egy lánnyal egy csók volt semmi több,de tönkre tettem magam mert ő megbocsájtotta,de én nem akartam hülyíteni meg rettenet rosszul éreztem magam emiatt mert én egy minta férfi/fiú akartam lenni és ott jöttem rá nem vagyok az és ezt nehezen rendeztem magamban.Utána hívott többször írt,de ott megváltoztam és egy bunkó lettem és csak nőztem és nőztem őt meg csak meg sem hallgattam mint egy igazi szemétláda.Pedig az nem volt jellemző rám előtte meg ilyen dolgok zavartak,hogy csúnya lakásban lakunk meg nem épp voltam akkortájt valami tehetős bár annyi idősen nem rajtam múlt,de nem volt senki aki ezeket a fejembe verje mert úgy látszik magamtól nem jöttem rá.Aztán jött egy új lány vele facen ismerkedtem meg rámírt és elkezdtünk beszélni mondhatni legjobb barátok lettünk mindent megosztottunk egymással,de megint előjött a félénkség és vagy én vagy ő mondta le a találkozót és ez odáig fajult,hogy 1 év után még mindig nem találkoztunk közben depressziós lettem az egyedüllét miatt főként mert ekkor már nem volt társasági életem pedig csak 16 voltam.Minden bajom rázúdítottam,figyelmetlenné váltam és inkább megszakítottam vele a kapcsolatot,de itt már köze volt az egésznek a féltékenységhez mert már az zavart ha csak egy srác haverjáról beszélt.Aztán fél évre rá nem sokkal miután újra beszélni kezdtünk találkoztunk és nagyon jól éreztem magam ilyen jót sosem beszélgettem meg rázott a hideg mikor velem volt leírhatatlan volt tényleg és el is határoztam,hogy most mindent megteszek,de aztán jött pár napra rá az arcul csapás és összejött egy sráccal,de ez teljesen az én hibám volt mert kimondatlanul is tudtuk,hogy van köztünk valami csak egyikünk se lépett,de nekem illett volna,de mélyponton voltam aztán jött ez és a mennyből a pokolba definíciót tudom a történtekre használni annyira megrogytam mint még soha és onnan egyre lejjebb csúszok napról napra.Ezekre pedig még az is tesz egy lapáttal,hogy az első lánnyal újra beszéltünk és hüledezett,hogy mik miatt aggódtam meg szánalmat kelthettem a szemében mert csak panaszkodtam és depresszióztam aztán végül még jobban tönkrementem lelkileg,de ez az egyedüllétből fakadt,de akkor sem szabadott volna panaszkodnom a lényeg,hogy ha gáz ha nem egy teljes napot átsírtam mert félek attól,hogy egyedül maradok meg zavar,hogy félresiklott az életem minden téren,de utána más lettem.Mondta nekem (Petrának hívták),hogy úgy érzi a múltban ragadtam na ezután jött az amit írtam.Azóta sikerült ezt mind lezárni visszatértem a normál kerékvágásba tudok nevetni,örülni valaminek írnám tovább is mert sok dolog történt még ez csak egy icipici töredéke,de így is egy regény lett.Elvágtam magamtól mindenkit,de okkal mert nem úgy bántak velem a "barátaim" ahogy érdemeltem volna pedig én ott segítettem ahol tudtam és nem kényszerből,de nekem soha senki sőt inkább csak szúrást kaptam a hátamba.Nem tudom,hogyan tovább itt leszek pár nap múlva 20 és egyedül élek a munkahelyeim többet váltom mint a zoknim mert egy mindent feladó ember lettem pedig régen sosem adtam fel és küzdöttem,de hullámvölgyekbe kerülök néha és nagyon hangulatember vagyok már.Anyám tart el jóformán semmit nem tudok felmutatni nincsenek barátaim a családomra nem számíthatok csak anyámra,de rá is csak anyagilag igaz mondhatjátok az is valami,de az nem húz ki innen,testvéreim nem érdeklem,de főként azért mert mikor volt ez a nagyon rossz időszakom egy szót nem váltottam senkivel sem csak bezárkóztam és sajnáltam magam egyedül a lakásban és egy nemtörődöm lúzer voltam.Foggalmam sincs mit csináljak,hogy hogyan szedjem össze magam így,hogy nem motivál semmi és senki.Igaz valamit sikerült előre lépjek,de érzem kezdek visszacsúszni,de nem akarok.Megint jönnek a gondolatok,hogy mindent elrontottam a kapcsolataim at iskolát az egész életem és csúszok le minden téren mert ez még a külsőmre is kihat.Ha bárki volt csak egy kicsit is hasonló helyzetben annak megköszönném ha megosztaná,hogy sikerült kimásznia ebből és bocsi ha keszekusza lett,de sok történés volt sok dolgot talán fontosabbakat is kihagytam,de ezt így egyből írtam ahogy jöttek a szavak.