Nincsenek barátaim mit csináljak?

Először is próbálj meg a lehetőségekhez képest pozitívabban állni a világhoz, ez nagyon fontos, különben teljesen befordulsz, és azt fogod észre venni, hogy depressziós vagy.

Sajnos nem tudom hány éves vagy, de gondolom lány. Nekem barátom azt mondta, hogy azért vannak inkább csak fiú barátai, mert a lányokban már annyit csalódott, és olyan szinten bosszúéhesek, hogy nem bírja.

Ha iskolába jársz, akkor osztályban biztosan találsz. Illetve a régi baráti körötökből is, biztosan lesz egy legalább egy ember, akivel összebarátkozhatsz megint.

Én a mostani lelki társamat pl. neten ismertem meg. Hosszú story, a lényeg, hogy annyira rossz állapotban volt, hogy csak a búcsúlevelet írta meg nekem, viszont itt "bakizott" (az akkori szemléletéhez képest), mert nem hagytam, hogy megtegye, és nem volt olyan, amit ne tettem volna meg. Ezt csak azért írtam le, mert én se számítottam rá, váratlanul jött, mégis egy életre meg fog maradni.

Többet tudnék segíteni, ha leírnád a korod és a nemed

18/f

Ebben az esetben ajánlom az osztályt/sulit, illetve valamilyen társas sportot, vagy hobbit. Egyesületek általában úgy tekintenek egymásra, mint egy családra, hidd el, tudom... nekem is voltak problémáim, és az egyesületem rengeteget segített.

+Próbálj olyan fiúkkal barátkozni, akiknek nem csak abból áll az életük, hogy szívatják a lányokat, és megalázzák, hanem megértők, figyelmesek, becsületesek, és odaadók. Sajnos a legtöbb lány az ilyent nem értékeli (legalábbis a környezetemben :(... ).

A lényeg, hogy nyiss mindig az emberek fele, illetve ne mutasd ki, hogy bármilyen bajod van (és ne is sajnáltasd magad, itt gondolok pl. nyöszögésre, csoszogásra, vagy bármi olyanra, ami rossz előítéletet vált ki az emberekből, mivel a mai világban sajnos nagyon sokan első benyomásra+külsőre ítélnek), mert akkor kevesebb lesz az esélyed, hogy lelkileg jó állapotú emberrel összefuss (annyira nem nehéz ;) )

túl görcsösen fogod fel ezt a barát kérdést.

egy dolgot kell csak tudnod. nincs ember, akire bármikor számíthatsz...addig igen, ameddig valamilyen érdeke fűződik a dologhoz.

itt van például az előttem szóló és a hozzá hasonlók...írjál neki, dumáld ki magadból, jobb lesz úgy stb.

gondolod, hogy őt annyira érdekli egy vadidegen ember romokban heverő lelki világa, hogy egész nap a gyakorin ajánlgatja magát minden hasonló kérdés alatt? :D

aztán valahogy minden ilyen beszélgetés ott lyukad ki, hogy küldessz-e magadról képet, mert úgy könnyebben el tudja képzelni, milyen problémáid vannak....XD

és ha nem küldessz, szép csendben ignorál...vagy rosszabb esetben elhord mindennek, majd próbálkozik a következő kérdésnél :D

ha nem gondolnál ennyire összefüggően a dolgokra, rájönnél, hogy valójában nem is akarod magad jól érezni sehol semmiben.

én például elég sokat utazgatok mindenfelé. mindig felajánlom ismerőseimnek is, hogy jöjjenek velem, jó helyekre megyek...nem élnek vele, ettől függetlenül én elmegyek és jól érzem magam egyedül is.

ismerősöket mondtam, nem barátokat. én legalább 5 évig szívtam hasonló szituációkban, hogy volt egy "barátom", akiről aztán kiderült, hogy valójában le se szart soha és csak megtűrt. velük is ugyanezt csináltam, jártunk mindenfelé, akkor még főként országon belül. volt rengetegszer, hogy a költségek nagyobb részét is én álltam, mert én is azt gondoltam, hogy úgy az igazi, ha velem van a "barátom"...aztán amikor úgy alakult, hogy neki kellett volna a költségeit megoldani, akkor jöttek a kifogások, és egyik sem az volt, hogy ne haragudj, de most nem fér bele anyagilag...csak sajnálta rá...meg így ezek szerint a barátságunkra is.

szerintem mindenki így van ezzel, csak valaki még nem ismerte ezt be magának, hogy mindenki valamilyen szinten érdekből közeledik mások felé...lehet ez anyagi, de persze akár presztizsből kitudja...lényeg, hogy ha az az adott dolog megszűnik, mint patkány a süllyedő hajóról...