Nevezhető ez barátságnak?

Szerencsés vagyok, hiszen mindig is voltak barátaim. Nem volt nagy ismeretségi köröm, de azt a pár közeli baráti kapcsolatomat, mindig értékesnek véltem.

Most viszont elbizonytalanodtam kicsit. Tudom különböznek a gimiben köttetett barátságok, illetve a kiskori barátságok egymástól, de azért szükségem van mások véleményére jelen pillanatban.

Tehát amióta leérettségiztünk, azóta eléggé megcsappantak a találkozásaink számai, amit igazából meg is értek, hiszen mindenki elfoglalt, éli a kis életét, további tanulmányaikat folytatják, ismerkednek.

A baráti társaságomnak van egy közös csoport létrehozva ahol régebben elég sűrűn beszélgettünk, most viszont kb semmi, kivéve ha valakinek szülinapja van, akkor igyekszünk találni egy mindenki számára megfelelő napot, hogy megünnepelhessük, akkor is kb 2 órát szánunk egymásra, amit nem tudok hová tenni. Nagyon hűséges vagyok, így az elején igyekeztem fenntartani az érdeklődésemet irántuk, sokat írtam a csoportba, legtöbbször választ sem kaptam, néha ettől-attól jött egy. Számomra az nem barátság, ahol egy fél próbálja fenntartani az egészet, a többinek pedig " nincsen ideje" erre. Lehet én dramatizálom túl a dolgot. De ha már most ez a helyzet, mi lesz majd munka, illetve gyerekek mellett?

Tehát mikor rákérdeztem, hogy mi ez a nagy érdektelenség, azt kaptam válaszul, hogy mindeki elfoglalt.

Én jelen pillanatban dolgozom, de még így is van időm rájuk. Idő az van,a fontossági sorrend nem mindegy, így gondolom. Viszont ha összefutunk egymással úgy tűnik, mintha minden remek lenne, pedig már rég nem az. Számomra legalább is. Mit gondoltok erről? Nektek is van ilyen baráti kapcsolatotok? Megromlott az idő előrehaladtával?

Néha úgy érzem mellesleg, mintha csak lelki szemetesnek volnék jó, de ha nekem lenne szükségem valakire, az már elfoglalt.