A legjobb barátnőm már nem akar velem barátkozni? Nem érdeklem? Mit tegyek?
Van egy legjobb barátnőm, akivel elsős korunk óta legjobb barátnők voltunk. A családjaink is nagyon jóban vannak. 8 évig szinte elválaszthatatlanok voltunk. Mindent együtt csináltunk. Mindig átmentünk egymáshoz, állandóan kitaláltunk közös programokat, a suliban is mindig együtt voltunk.
Aztán tavaly elkezdtük a gimnáziumot (természetesen oda is együtt mentünk). Az elején minden ok volt, nyilván az osztályon belül mindkettőnknek lettek barátai, kicsit mások felé is elkezdtünk nyitni.
Ez még úgy elment. Aztán tavaly év vége felé fokozatosan kezdett fellazulni ez a kapcsolat.
Egy másik ügy miatt összevesztünk (azelőtt sosem veszekedtünk) és 3 hónapig egy szót nem szóltunk egymáshoz. Ő közben új barátokat gyűjtött maga köré, teljesen elfelejtette hogy a világon vagyok. Jó ez túlzás, mert ugye osztálytársak vagyunk. De rám sem nézett.
Nekem pedig egy barátom nem volt rajta kívül az osztályban. Nagyon szenvedtem ettől az egésztől.
Csalódtam benne, és ,,eltört bennem valami".
Nyilván haragban voltunk, de én egy nagyon nehéz időszakon mentem keresztül (akkor váltak el a szüleim, és más külső hatások is értek). Erre még rájött az, hogy szinte egész nap nem szóltam senkihez, olyan szinten egyedül voltam.
Többször is ki akartam vele békülni, mert egy idő után már a szívem mélyén megbocsátottam neki, de nagyon fájt amit csinált.
Állandóan az új barátnőjét ölelgette, átmentek egymáshoz, mindent együtt csináltak.Pont úgy mint azelőtt velem.
Persze ezalatt végig levegőnek nézett. Lecserélt.
Más lányokkal is barátkozott, olyanokkal, akiket azelőtt elítélt. Elsősorban azért, hogy bevágódjon náluk.
A szüleink is észlelték egy idő után a helyzetet, de Ő azt hazudta, hogy az a bajom, hogy másokkalnis BESZÉLGET, és ezért megsértődtem.
Ez egyáltalán nem volt igaz, mert teljesen más dolgon vesztünk össze. Később sem az volt a problémám, hogy másokkal is beszélget. Ez is egy elég gusztustalan húzás volt tőle. Mindjárt mindenki szemében én lettem a rossz. A saját szüleim sem értettek meg, még engem becsméreltek, hogy féltékeny vagyok, és nem tilthatom meg neki, hogy másokkal is beszélgessen.
Végül nyár végén a családjaink szerveztek egy közös összejövetelt. Ő szokás szerint rám sem nézett. Este elmentünk biciklizni (két személyesek voltak) és pont úgy alakult, hogy egy biciklivel kellett mennünk. Egy idő után kénytelenek voltunk egymáshoz szólni a tekerés miatt. Úgy érkezetünk vissza a ,,túráról" mintha mi sem történt volna. Persze nem beszéltünk egy szót sem a történtekről.
Látszólag minden rendben volt. Nekem viszont továbbra eléggé fájt ez az egész. De úgy voltam vele, hogy bizos megbánta ő is, és megpróbálom elfelejteni.
Aztán szeptemberben visszamentünk a gimibe. Ugyanott folytatódott minden. Engem elkezdett hanyagolni, és két másik lánnyal kezdett el barátkozni.
Én persze mindig odamentem hozzá, próbáltam vele beszélgetni, de nem is figyelt rám. Próbáltam mindehogy a kedvében járni, de továbbra sem változott semmi.
Ez így ment egy darabig. Aztán újra egy elég nagy trauma ért. Volt, hogy napokig sírva mentem be az iskolába. A szemeim is teljesen be voltak dagadva.
Ilyenkor nem nagyon mentem hozzá oda. Természtesen őt nem érdekelte. Meg se kérdezte mi bajom. Egyszer se. Ő se jött oda. Minden további nélkül röhögcsélt a barátnőivel.
Aztán újból én törtem meg a jeget, mert nem akartam összeveszni vele. A barátja akartam maradni.
Egyik nap szünetben beszélgettem a többi lánnyal, és valahogy kiderült, hogy az egyikőjük minden szombaton átmegy hozzá (a házukba) ,,barátkozni" és már összeismertette az egész családdal.
Ez rám nézve elég sértő, mert engem már egy éve nem hívott meg magukhoz, azelőtt pedig nagyon gyakran voltam náluk. Többször ott is aludtam (én persze egy csomószor áthívtam magamhoz a közelmúltban).
Aztán rákérdeztem, hogy hova mennek (együtt indultak haza) egyik nap. Erre közölte, hogy nem együtt mennek. Végül kiderült, hogy ott aludt nála a ,,barátnője". Egyszóval újból hazudott.
Baromira nem érdekli, hogy én mit érzek. Nem ír soha, pedig azelőtt minden nap chat-eltünk. Nem vagyok túl jól mostanában, de soha nem kérdezi meg, hogy hogy vagyok. Amikor megyünk valahova az osztállyal odaáll mellém, de van hogy egész idő alatt egy szót nem szólunk egymáshoz. Vagy elmegy röhögcsélni a többiekkel.
Nagyon bánt ez az egész, mert több mint 8 évig elválaszthatatlanok voltunk. Nem értem mi történt.
Az osztályban bem nagyon vannak barátaim, az sincs, hogy hagyom a fenébe. Eléggé tanácstalan vagyok ezzel az egésszel kapcsolatban.
Nem tudom, hogy mit csináljak, és azt sem hogy mi ez az egész.
Nem látom, hogy hol hibáztam.
Előre is köszönöm a válaszokat, és bocsi elég hosszú lett. Nagyon köszönöm ha elolvassátok.
16/L
Jézusom, nagyon sajnállak :( egy ilyen barátnőt elveszteni...ne haragudj, hogy ezt mondom, de megérdemelné, hogy elküldd a jó büdös p*csába :))) ekkora szemetet komolyan
Probálj a suliból máshonnan barátokat szerezni esetleg évfolyamról vagy nem tudom :( kitartást 😊❤️
válasza: válasza:Értem, hogy fáj, de egy barátság úgy működik rendesen, ha mindkét fél akarja. A hozzád való enyhe vagy gyenge törődést nem lehet kierőszakolni. Másban, ha kialudt a tűz, azt Te nem élesztheted fel úgy, hogy ő jelét sem adja, hogy ezt szeretné. Az irántad való érdeklődést másban nem ültetheted el.
Nem úgy működik, hogy Neked szükséged van arra, akivel egykor jóban voltatok és neki kötelessége az igényeidet kielégíteni.
Az idő változik, az emberek jönnek és mennek.
Kösd le magad valamivel, ami a magányos pillanataidban lefoglal és kitölti benned az űrt. Egy hobbi segít. Pl írj. Nem kell kiadnod a műved.
Meg kell, hogy tanuld, hogy az életben a nehéz pillanatokban átevickélj anélkül, hogy vágyj arra, hogy valaki fogja a kezed és lelki támaszt nyújtson.
válasza:Még annyi az előző kommentemhez, hogy próbálj a cipőjébe lépni.
Ha Te barátkoztál valakivel, majd új közösségbe mész és, bár ott van még az, akivel jóban voltál, más lett az érdeklődési köröd, másokkal lennél és nem érzel úgy az egykori barátnőd iránt mint egykor és ennek jelét is adod a 3 lépés távolsággal, Te mit gondolnál, mit éreznél, hogy reagálnál, ha a lány nem tartaná a döntésed tiszteletben, nem venné a lapot és folyamatosan odajárkálna Hozzád, az új pajtásaodtól meg azt hallod vissta, hogy arról faggatózik, hogy Te kivel mikor pizsipartizol meg melyik lánnyal jársz haza melyik nap, stb.?
Köszönöm a válaszokat.
#3 #4: Nem értek veled egyet. Rendben a helyébe képzelem magam. Viszont nem értem, hogyha nem akar velem barátkozni, miért nem mondja meg. Szerintem ez lenne a normális. A másik pedig, hogy nem faggatóztam. Feltettem egy kérdést, mert nem értettem a helyzetet.
válasza:3, 4 voltam. Kérdező kedves, ha valakivel szeretnél távolságot tartani, nem mindig van úgy, hogy Te megmondod a másiknak, hogy "Te nem vagy többé a legjobb barátom.". Ez nem egy szerelmi kapcsolat, ahol meg kell beszélnetek egymással a szakítást. Plusz nem biztos, hogy Ő úgy gondol erre az egészre mint Te.
Nem olyan világban élünk, ahol minden fehér és fekete. Ergo egy ember nem a barát-idegen-ellenség kategóriába skatulyázható be.
Én akkor folytatnám le az "Adj teret" kérésem verbális kinyilatkoztatását másfele, ha az illető nem veszi a jeleket, amiket közvetítek felé. Sajnos volt rá példa, hogy meg kellett tennem.
Ha én egy személyre kedves ismerősként gondolok, akivel már nem kívánom olyan intenzítással folytatni a barátságot, ahogy régen és látom, hogy ő is a minimális szinten keres, miért kéne megmondanom, hogy "Nem vagyunk legjobb barátok."?
Ha valakivel már nem olyan szoros a kapcsolatom, nem fogom észlelni a jeleket, hogy ki van sírva a szeme, meg rossz a kedve, főleg, hogy megvan a magam élete, magam baráti köre.
Ha az irodában azt látom, hogy Juliska, akivel nem vagyok szoros viszomyban, rossz kedvű, nem megyek oda pátyolgatni a lelkét; megvan aki megtegye - ha nincs, akkor is oka van, hogy nem igényli a segítségem.
A másik, pedig, hogy írod, bicikliztetek, jól ment minden, de mégis furcsa érzéseid voltak. Azért, mert nem viszonozza az érzéseid.
Nem gyűlöl, de már nem ugyanaúgy áll ehez a kapcsolathoz, mint egykor. Te pedig az egykori énjére vágysz, aki átalakult azzá, akiről beszélünk. Valahányszor kettesben lesz programotok, kedves ismerősként áll hozzád és, mivel az ilyenek alatt nem némán múlatja a két fél az időt, ellesztek - de érezni fogod végig, hogy más ez, mint régen.
Itt se Te, se Ő nem hibás - Egyszerűen volt egy barátság, ami már nem olyan intenzítású, mint régen és ezáltal kedves ismerősei lettetek egymásnak. Te nem vagy rossz vagy kevesebb vagy bármíly módon megkövezhető, hogy ez fáj. Kinek ne fájna? De azt is meg kell értened, hogy egy barátság nem arra épül fel, hogy a Te igényeid ki legyenek elégítve, mert ha nem, akkor idegenek vagytok csupán egymásnak.
Értem, hogy nem faggatózás, de a számonkérés továbbra is számonkérés és senki se örülne, nem tartaná csábítónak, ha visszahallaná a barátaitól, hogy egy másik fél "hogy is van ez?" alapon rákérdezett valamire; megkérdőjelezett.
Továbbra is az alkotást ajánlom. Nem kell a lánnyal megszüntetni a kapcsolatot; közeledhetsz felé úgy, mint egy kedves ismerőshöz, de kell, ami megtanít, hogy lekösd magad és, hogy ne az emberi kapcsolatokat vágyd támasznak a nehéz időkben. Nyiss persze, szerezz barátokat, de az emberek jönnek és mennek és Neked az átmenetekben is kell, hogy kiegyensúlyozott tudj maradni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!