Szerintetek így egyoldalú a barátkozás vagy csak így alakult?

Elsőéves vagyok az egyetemen és bár annak ellenére hogy extrovertált és nyitott vagyok valahogy mégsem lettek itt nagyon barátaim. Talán nem találtam meg azokat akikkel úgy tényleg szívesen barátkoznék vagy nemtudom. Mindegy is.

Van egy lány, akivel összebarákoztam valamennyire az év során, de nem olyan szoros barátság ez. Őt nagyon kedvelem vele szívesen lennek többet de ritkán jár be egyetemre/kevés a közös óránk. Első félévbe mentünk párszor együtt bulizni, akkor nagyon jól kijöttünk. Volt 2 alkalom amikor megbeszéltük hogy elmegyünk valahova de mind a 2-t le kellett mondanom. De utána is találkoztunk párszor akkor is tök jól éreztük magunkat.

Akkor inkább ő volt az aki hívott vagy így közös ötlet volt.

Most hívtam parszor erre-arra de volt hogy ő nen ért rá. Talán 2x.

A problémám az hogy nem akarok nyomulós lenni, nem akarok tapadni hogy márpedig nekünk barátkozni kell csak nem tudom hogy hol vannak a határok hogy mikortól nyomulás már. Nyilván azt nem szeretnék csak hát jó lenne az egyetemen is barátokat szerezni.

Azért nehéz ez nekem mert a baráti társaságkm nagy részét úgy ismertem meg hogy voltak közös barátok, így egy társaságba kerültünk és így automatikusan jött az egész. Nagyon rég volt már olyan hogy úgymond nekem kellett ezt alakítani.

Szeretek emberek között lenni és igénylem higy egyetemen is legyen társaságom és szinte már majdnem minden nap ezen görcsölök ami meg nem normális:D

Tanácsok, vélemény, bármi jöhet!:)