Ti hogyan dolgozzátok fel egy barátságát végét?

kozhely, de ido! mindent meggyogyit. de addig is a tobbi baratod tarsasagaban legy, probald elterelni a gondolataid. talalj hobbyt, jarj el vhova, csinalj vmit amit szeretsz. :)

Fogadd el hogy jobb neked nélküle... Tanulj az esetleges hibá(k)ból amit ő/te elkövett/tél. Ha vannak más barátaid, nyiss feléjük! Legyél nyitott idegenek, ismerősök felé is, menj el programokra. Persze ne rögtön, kell egy kis idő átgondolni a dolgokat. Vedd számításba azokat az embereket akikben mindig megbízhatsz... Nekem valahogy így sikerült.

Szellemi autonómiával, nemfüggéssel, plusz kiértékelem, hogy hol csúszott a hiba a gépezetbe, mit értékeltem túl a valósághoz képest.

Szerencsés vagyok, mert megadatott, hogy ismerhetek életem során több igaz barátot. Velük akkor fog véget érni a barátság, amikor az én életem is véget ér. Van más barátom is, de ha ők valamiért elpártolnának mellőlem, nem igazán fájna így nem lenne mit feldolgozni. Ne emészd magad, ha valamiért nem akar a barátod maradni, akkor engedd el.

Nem élem meg tragédiaként. Természetesnek tartom, hogy életszakaszonként jönnek-mennek a felületesebb barátságok és csak az marad, aki igazán fontos, ez így is van rendjén. Inkább kevés igazi barát, mint sok felszínes. Egyébként minden életszakaszban lehet új barátokat találni, ha nyitott az ember, többször költöztem egyedül más országba, mindehol sikerült legalább 1 új barátra lelnem. Van, akivel ez azóta elkopott haveri viszonyra, de van, ahol megmaradt a barátság a távolság és minden ellenére. Ha elveszíteném őket, akkor meggyászolnám, de aztán levonnám a tanulságokat és talpraállnék. Sokkal rosszabb dolgokból is felálltam már, ez sose tudna letörni.