Mit csinálhatnék olyankor, ha nem érzem jól magam a baráti kapcsolataimban?

Mindig is eléggé magányos farkas voltam, gimi előtt sosem voltak tartós barátságaim. Egy legjobb barátnőm van, de vele a távolság miatt nem tudjuk tartani a kapcsolatot úgy, ahogyan régen.

A mostani barátnőim viszont nagyon mások, mint én. :( Nem sok dologban hasonlítunk, nem nagyon van téma. Én nem igazán tudom kezelni ezt, hogy érezhetően képtelenek vagyunk egy hullámhosszra kerülni. Ők hárman teljesen egyre járnak, mind a hobbijaik, mind a világnézetük szerint. Kedvesek, aranyosak és viccesek, meg támogatóak, mivel egyetemi csoporttársak vagyunk, de ennél mélyebben nem tudunk kapcsolódni. Ők is néznek animéket, én is, de ebben se sok közös van, mert nem ugyanazokat a műfajokat kedveljük.

Van egy másik lány, akit most a legjobb barátnőmnek nevezek. De nem tudom, miféle kapcsolat ez. Az a baj, hogy ő hívő, nagyon én viszont abszolút nem. Rengeteget beszél, és rengeteget próbál megtéríteni, én egyszer sem mondtam neki, hogy nekem ez sok, pedig nem fogok megtérni, ez nem így megy. Arról nem is beszélve, hogy azon részemet, ami teljesen szembe megy az ő nézeteivel fel sem vállalom előtte. Lényegében lát valamit, de az nem is én vagyok. Elég kellemetlen. Így is kapok elég hideget-meleget ha olyasmit csinálok/képviselek, ami neki nem fèr bele. Volt egy időszaka, amikor folyton kioktatott, de azóta se tudom mire vélni a hozzáállását, de kerülöm. :(

És ami a legrosszabb, hogy általában a barátaim keresnek engem, nem én őket. Nyilván ennek nem így kéne lennie. Nekem is tennem kéne ezekért a kapcsolatokért. De mégis néha azt érzem, nekem mindegy, ha vannak, vagy ha nem. Viszont ha semmi se lenne, akkor tényleg nagyon magányos lennék. :( Alapvetően kedves vagyok, barátságos és felszínes kapcsolatokban sok mindenkivel kijövök, kedvelnek az emberek általában. De mélyebb szinten nagyon-nagyon kevés személlyel talál a szó.

A gimis legjobb barátnőmmel megmagyarázhatatlanul működött a dolog. Talán mert ő is egyedül volt. Viszont az egyetemen, meg most, hogy már felnőtt vagyok, elég nehéz lesz normális, mély kapcsolatokat kialakítani, mert ebben a korban már a legtöbb egészséges személynek megvannak az igaz barátai, akár több baráti köre. Én azt érzem, senkire se számíthatok és ez nem is fog változni. :(

Semmilyen más szakról, évfolyamról nincsenek ismerőseim, barátaim ebben a városban. A lakótársammal jó a viszonyom, de hát az azért nem olyan, mint egy barátság. A rokonaimmal se nagyon tartom a kapcsolatot. Párkapcsolatom se volt soha, ha már egyszer barátnőket sem nagyon találok, a másik nemmel ismerkedni, kapcsolódni szinte lehetetlen kihívásnak tűnik.

Emellett demiszexális vagyok, nem motiválnak szexuális vágyak arra, hogy kapcsolatot létesítsek, a barátnőimben ez a motiváció egyértelműen megvolt. Sokáig azt hittem, hogy aszexuális vagyok, de voltam viszonzatlanul szerelmes és vele már el tudtam képzelni a dolgot.Azért ez elég nagy hátrány, mert így szörnyen válogatós vagyok. :( Nehéz beindítani bennem azt, ami normális lányokban alapból ott van.

Lehet tényleg egyedül maradok örökre. :( Mert a mostani kapcsolataimban magányosabb vagyok, mintha ténylegesen az lennék.