Mi a mottód? Miért pont ez?

Mivel mindig minden "jól" sikerül körülöttem, ezért:

"A legjobbat akartuk, a szokásosra sikeredett".

(Viktor Csernomirgyin)

Az élet a komfortzónádon kívül kezdődik.

Angolul a bal alkaromra van tetoválva, mert amikor életemben először utaztam egyedül (17 éves voltam), előző este pánikrohamom volt, és előtte ezt a mondatot hallottam nagyon sokat travel bloggerektől, és ezt mondogattam magamban. Akkor megfogadtam, hogy igenis el fogok menni, és ha visszajöttem, magamra varratom. Klisésen hangzik, de azóta sokszor segített már, amikor megfutamodtam volna valamitől, ránéztem a karomra, és átgondoltam a dolgokat, majd erőt merítettem. Egyébként beszélgetésindító is volt már Görögországban, amikor egy vonatra vártam éjfélkor, szóval számomra nagyon fontos ez a tetkó, és a mondat is.

"Mosolyogj s a világ visszamosolyog rád!"

És ez annyira igaz! Szó szerint, és átvitt értelemben is! Én amúgy is oylan vagyok, hogy nem tudok fapofával ránézni egy gyerekre, egy nenire, de egy jegyellenőrre se. És mindig totál kedvesség a viszonzás. Eszerint élek, és erre tanítom a gyerekeimet is!

"Bárki megbirkózik a győzelemmel, de csak a hatalmas viselheti a vereséget."

Engem egész életemben ez a mondat vígasztalt, ugyanis én elrontottam mindent, de elég erős kell, hogy maradjak ahhoz, hogy együtt éljek a következményeivel.

Nem szabad feladnom a küzdelmet soha!

Lehet, hogy még van remény...