Miért van az hogy sokan panaszkodnak hogy alig élnek meg, aztán mégis tengerparti nyaralasokkal rakják tele a Facebookot?

Oda sem kell figyelni rájuk. Aki tényleg annyira szegény, az el sem kezd gondolkodni a nyaraláson, az eggyel jobb helyzetben lévő maximum a rokonokhoz utazik el, aki meg szállodázik, vagy külföldre megy, az jobb ha egy szót sem panaszkodik arra, hogy éhen akar halni (még ha ettől nem is él jól).

Sokan fel sem fogják, milyen szegénynek lenni, milyen érzés arról dönteni, hogy ma reggelizzen a gyerek, vagy legyen befizetve a számla, hogy a rokonoknál kell szégyenkezni amiért pénzt adnak, hogy hiába mész 12 órázni, azért egy forintot sem kapsz, mert lecsúsztatják inkább...

Egyetértek 13-assal.

Csak mellékesen teszem hozzá, hogy nagyszüleim egyáltalán nem mentek soha nyaralni. Nem mintha szegények lettek volna (bár aki manapság úgy élne, az biztos annak tartaná magát :DDD), hanem egyszerűen állataik voltak, sőt, nyáron volt a (mezőgazdasági) munka dandárja.

Érdekes, nem borultak ki novemberre, egyikük sem volt hisztis, stresszes és beteg sem. Kifejezetten békés, türelmes emberek voltak. Soha nem panaszkodtak, inkább örültek annak, amijük van.

Valamit nagyon tudtak a régi öregek, amit a mai ember nagyon nem tud.

ma 10:14

De ezek sosem a gyerekvállalás után csúsznak le, hanem már alapból nem volt pénzük. Tudatosan vállalták tehát, hogy a gyerek szegénységben fog felnőni. Nem lehet sajnálni azt, aki a semmire csinál gyereket és persze mindig ezeknek van a legtöbb.

Mondjuk ez a hülye vagyok, hisztis vagyok novemberre nekem is szemet szúrt. Nekünk volt olyan életszakasz (kb. 6 év), hogy nem jutottunk el nyáron sehova. Nem anyagi oka volt, hanem egészen más: Munkahelyváltás egyik évben, kamasz gyerekünk nagyon súlyos betegsége másik évben, felnőtt gyerekünk ikerszülése, aztán ugyanezen felnőtt gyerekünk súlyos betegsége. Egyszerűen mindig topon kellett lenni. Tavalyelőtt a gyógyult gyerekünk esküvője, szóval nem ragozom. Itthon volt ránk szükség. Én soha nem éreztem mégsem, hogy ettől kimerültebb lennék, hogy nem jutottunk el sehova. Pedig a szakmám is nagy igénybevételt jelent, szabadúszó igazságügyi adószakértő vagyok.

Ami érdekes, van egy barátnőm, alig jönnek ki a pénzükből, de a felnőtt fiáéknak a nyaralását minden évben ő fizeti (Görögország). Egyszer kérdeztem, hogy miért, ha nekik maguknak a férjével ehhez sokat kell spórolni. Azt mondta, hogy (idézem): "Mert a menyem hisztis, ha nem jut el minden évben a tengerhez." Ilyen is van.

17, én írtam a stresszt, betegséget. Lehet hisztinek meg rinyának mondani, de egyszerűen ez így van. Ha nem jut pihenés, lerobbanok. Eleve nem egyszer esett meg velem, hogy elmegyek egy kicsit szabira (csak úgy, otthon, mert fogynia kell időarányosan ugye), és kapásból beteg leszek.

Három éve mi sem voltunk sehol, mert egyik évben pénz nem jutott, aztán munkahelyen voltak gondok, tavaly már nagyon akartunk menni, de felmondták az albérletünket, elvitt minden pénzt a költözés. Közben melóban folyamatos hajtás volt, én nem hétfőtöl péntekig dolgozom irodarendben, hanem sokszor 14-16 órákat, hétvégén is, keveset pihenek. Tél végére annyira kikészültem; hogy először mandulagyulladással voltam otthon egy hétig (majd visszajöttem nem teljes gyógyultan, mert nem jutott helyettes), egy hónapra rá két oldali tüdőgyulladás, felgyűlt folyadékkal, szó szerint ágyhoz lettem kötve.

Nyilván ennek nem feltétlen van köze egymáshoz, de több éves tapasztalat, hogyha normálisan fel tudok töltődni nyáron, akkor kevésbé vagyok beteges télen.

És igen, muszáj hajtanom, mert ugye, az eredeti kérdés a csórókból meg a szegényekből indult ki. :) Lehet, hogy neked meg másnak ez jobban megy, nekem szükségem van a nyári szabadságra. Kövezzetek meg.