Miert kell ezert elitelni ha nem tudnak semmit? 18/L

Sziasztok.

Elnezest az ekezetek hianyaert.

Tehat az volt, hogy oran (eu iskola) szobakerult egy feladat, amivel nem tudok mit kezdeni, aztan valaszul, enyhen, akaratlanul cinizmussal, mert elso oran sertegetett ugy, hogy semmit nem tud (az nem lenyeg mirol). Az embereknek, tanaroknak jaro tiszteletet megadom, jolnevelt vagyok velemenyem szerint.

Azt valaszoltam, hogy apam ugyis valoszinuleg szivrohamban meghal (az volt, hogy irni kell valakinek az eleterol, gyerekkortol az idosig, es akkor apamet el kene kepzelnem, mert meg nem idos. Na es ez a mondat mindenkinek kicsapta a biztositekot, aztan szunetben toluk kioktatas.

Miert?

Imadom apamat, szeretem, o nevelt fel, viszont a csaladban apai agon mindenki szivrohamban halt meg, apam ovodas korom ota mondja, hogy valoszinuleg o is abban fog, es ha megeli a 60 evet, annak is orul. Minel tovabb el, annal jobb, viszont a tenyen es a realitason nem valtoztat, hogy nekem, mint a lanyanak, erre kell keszulnom, mar sok eve. Miert sert ez masokat, hogy ilyet mondok (es nem a hangsulyon akadtak ki)? Csak mert nem illik rola beszelni? Ez az igazsag! En remelem a legjobban a vilagon, hogy megeli az oregkort, lathatja majd az unokait, ha lesznek, es amikor dolgozni fogok, sok mindent megadhatok neki, hogy ne csak dolgozni jarjon.

Ahogy ok is mondtak, egyszer mindenki meghal, szamitottan vagy varatlanul, de mintha az, hogy en ezt ki is mondtam, oket sertene. Ertelemszeruen az idos neninek nem mondom, hogx neki mindegy, ugyis meghal, de igy magunk kozott hadd mondjam mar az igazat, amire nekem kell keszulnom lelkileg.