Ezt csak én vettem észre?

Én is regisztráltam anno társkereső. Hatalmas húspiacok mind, ahol néhány semleges infó alapján próbálod eldönteni, hogy vajon ér-e annyit a másik, hogy írj neki, vagy sem. Nincs értelme pont ezeken fennakadni, hiszen ez pont arról szól, hogy a lehetőségek tárháza nyílik ki előtted és mindenféle fajtából, mindenféle rétegből érkeznek emberek. Az utcán sem biztos, hogy szóba állnál egy szakadt munkásgatyás, koszos melóból érkező férfival, de társkeresőre nyilván nem ilyen képet fog felrakni és azt ad elő magáról, amit csak akar. Aztán persze egyszercsak pofán csap a valóság. (Ezt most nem a kétkezi emberek lenézéséből írtam, csak a példa szemléltetése okán.)

Szóval nem kell meglepődni, hogy kilépve a megszokott közegből, ahol olyan emberek vannak, amilyeneket megválogattál magadnak, beesve egy húspiacra, összefutsz mindenféle emberekkel. Ebből azonban elég bátor kijelentés levonni a következtetést, hogy csak ilyenek vannak.

Én a páromat Tinderen ismertem meg. Már utáltam az egészet, hánytam a sokadik randi és sokadik sablon beszélgetés után az egésztől, hogy mit tesz ez emberekkel. A páromat az utolsók között húztam el és ő volt az utolsó, akinek azt mondtam keressen meg facebookon, mert törlöm az alkalmazást. Ennek több, mint három éve, tavasszal már a férjemnek fogom szólítani.

Sok elvárásom volt és magasak. Benne mindent megtaláltam, amit kerestem. Véletlen, egy húspiacon.

"2 napja beszélgettem vele és már az 5 mondat után az anyagiak kerültek szoba, hogy én többet keresek nala stb... És én vagyok a lehuzos stb... Ja és mielőtt el felejtem ha ő tankol a kocsiba legyen annyi eszem és fizessem ki a vacsora felét!"

Ha egy "ismeretlen nővel" elmegyek vacsorázni, s így zárom le az ügyet, kb. annyit jelent, hogy elegem van belőled, legalább azt fizesd ki, amit megettél.

Esetleg még annyi, hogy valyon tényleg ilyen jól keres, vagy csak hamukázik, s még a vacsráját se tudja kifizetni - de ezesetben más stílusban.

Tehát mamahotel ide, vagy oda, nem jösz be neki (se).