Minden ember társas lény?

Jól mondja az első kettő válaszoló.

Társaslények vagyunk de nem mindegy a mennyiség meg a minőség sem. Én személy szerint elvagyok 2 ember társaságában is, ugye a páromé, meg az egyik barátomé. A többi ember akikkel csak haverok vagyunk, elvagyunk időnként, de nem lógunk mindennap egymás nyakán. Ahogyan a párommal sem és a legjobb barátommal sem lógunk 0-24 ben egymáson. Kell némi magánélet is, a legtöbb ember ezt is igényli, de a társaság is. Vannak akiknek nagy társaság kell mert arra vágynak, vannak akiknek kisebb. Van akinek elég egy ember társasága is.

Én is hasonlót látok, tapasztalok.

Az okok részben a '90-es évek után indultak el (munkanélküliség, válások, csonkacsalád, stb.). Ehhez jött a technikai gyorsaság, ami sok, idősebb embernek nagyon gyors, már-már felfoghatatlan. A mai 55-év fölötti korosztály körében ezért is van sok pszichiátriai beteg, mert nem tudják követni az iramot. E mellett rengeteg az egyedül élő idős, akire a család vél-valós-kitalált problémák miatt nem néz rá.

De a Vezír családgyarapítási kötelezettségről papol...

Épp ezért mondom, hogy nem minden ember társas lény, mert alkalmatlan a szülői, házastársi, vagy csak az együttélési szabályok betartására.

Én magamon azt vettem észre, hogy az, hogy egy munkahelyen heti 42-43 órát emberek között vagyok, már nekem sok. Érdekes, én emiatt a szabadidőmben is sokkal kevesebb társas programot igénylek (mint mielőtt rendesen dolgoztam volna).

Amit írsz, Kérdező, arról is az ugrik be, hogy túl sok helyen vesz minket körül túl sok(féle) ember.

Pszichopaták nem azok. Mármint nem belső ösztöni-szükségleti kényszerből. De mivel másolják a többieket, ezért társaságiként viselkednek. Sőt, többnyire rendkívül eredményesek! Nagy és kiterjedt kapcsolati rendszert tudnak kezelni. Politikisok többsége ilyen például.

A családi civakodás inkább csak kommunikációs hiba, tudatlanság, csökkent intelligencia eredménye.