25/F vagyok, aki eddig főként a tanulásra és a karrierre koncentrált. Ennek meg is lett az eredménye: karrierem van, élményeim nincsenek. Úgy érzem elvesztegettem eddig minden évemet. Bulizni akarok, kalandokra vágyom és élményeket akarok gyűjteni. Mindent fordítva kellett volna csinálni. Már a gyereken és a családalapításon kellene gondolkozni, ehelyett én most akarom kiélni magam, amiről úgy érzem, hogy lekéstem. Ha erre gondolok, olyan mintha megfulladnék és nagyon kétségbe vagyok esve. Más volt már hasonló helyzetben?
Én ezt csinálom 40 évesen, csak kapkodás nélkül. 25 évesen még nem érdemes a családon agyalni. Hajtsd a csajokat! Nyugi! Ráérsz 30 után lehiggadni.
2020. szept. 18. 20:59
Hasznos számodra ez a válasz?
2/8 anonim válasza:
Létezik. Sokan hamar lesznek csalàdanyàk/csalàdapàk, 16-18 évesen akár, vagy ne adj' Isten még hamarabb, aztán 22-25 évesen észbe kapnak, hogy hát nem is éltek még semmit, mert lefoglalta őket a család. Olyankor sokan oda hajítjàk a gyereket/gyerekeket a nagyszülőknek és mennek bulizni, stb. Persze ilyen helyzetet nem csak a gyerekvàllalàs szülhet, mint látható a te példádnàl is.
Nem kell még család, hidd el, ráérsz. Csajozz, bulizz, menj nyaralni, próbálj ki extrém dolgokat, élj! Aztán ha ezeken túl vagy, akkor gondolkodhatsz a csalàdon.
2020. szept. 18. 21:06
Hasznos számodra ez a válasz?
3/8 anonim válasza:
Nekem is ez van, bár én nem vagyok sikeres semmiben. De azért jó lenne már élni. Csak egyedül minden szar.
2020. szept. 18. 21:23
Hasznos számodra ez a válasz?
4/8 anonim válasza:
Én is ebben a cipőben jártam 1-2 éve, és hidd el, Te vagy jobb helyzetben. Azt a kemény tanulást, amit az emberek karrierjük megalapozása érdekében végigvisznek, csak fiatalon lehet bevállalni. Én 14 éves korom óta keményen tanulok, és 26 éves korom óta (egyetem befejeztével) érzem azt, hogy na mostmár nem kell széthajtanom magam. Ellenben akik hamar kiélik magukat, azok meg 20-25 évesen állnak ott, hogy na, mihez kezdjek az életemmel, mert a 8 általánosommal meg a nyomdaipari szakközép érettségimmel nem vesznek fel még tesco árufeltöltőnek sem. Mi most fogjuk learatni a munkánk gyümölcsét. Kitartás, már nem sokat kell várni arra, hogy tényleg élvezhesd az életet.
2020. szept. 18. 21:26
Hasznos számodra ez a válasz?
5/8 anonim válasza:
A férjem 26 volt mikor rájött hogy bár van komoly kapcsolata - én.. - ő még élni akar. Ki is tett laza 1.5 évre hogy bulizhasson. Aztán újra összejöttünk és ott folytattuk ahol abbahagytuk. Én most 34 vagyok és most én vgyok egy ilyen "még élni szeretnék" gödörben. Csak hát most már nem olyan egyszerű, van gyerek meg házasság meg minden
2020. szept. 18. 21:32
Hasznos számodra ez a válasz?
6/8 anonim válasza:
Én kapunyitási pánikkal küzdök :D 24 évesen.
2020. szept. 18. 22:05
Hasznos számodra ez a válasz?
7/8 anonim válasza:
Oké, de hol a probléma? Amiről te beszélsz, az nem kapuzárási pánik. A fiatalok többségénél ez előjön, amikor elkezdődik a munka és hasonlók. A kapuzárási pánik, az már a dolgok végén van.
Amúgy állj neki bulizni és ennyi. 25 éves vagy. Most még bármit bepótolhatsz. Azt írod, hogy van karriered, gondolom akkor pénzed is a dolgokhoz. Hajrá!
Ha nem a karrierre koncentrálsz, akkor meg pont azért szomorkodnál, mert az nincs.
2020. szept. 18. 22:28
Hasznos számodra ez a válasz?
8/8 anonim válasza:
Szerintem ez inkább kapunyitási. Ez a "nem tudom, mi legyek, mit csináljak, hogy ne rontsam el vagy talán elrontottam" inkább kapunyitási pánik. Nekem is volt, szakemberrel dolgoztunk az egyensúly megtalálásán
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza: