Mégis mit kezdjek magammal?

18 éves vagyok és elég szarnak látom a helyzetemet, nem tudok már magammal mit kezdeni. Az év elején sajnálatos módon elhunyt az egyik barátom tüdőrák miatt. Akkor kezdődött ez az egész nálam. Szeptember végén szakítottam a barátnőmmel, akivel másfél évet voltam együtt. Szerettem, de a körülmények miatt muszáj volt elengednem őt. Elkezdődtek a rossz szokások utána. Elkezdtem napi szinten inni és egész nap az ágyban feküdni, sírni. Ez addig fajult, hogy egy nap már majdnem egy üveg lement. Szüleim nem segítenek nekem, észre se veszik a gondjaimat és ha megnyílok feléjük, akkor csak negatívan állnak hozzám. Sose voltak itt nekem ilyen téren. Az ivást pár napja szünetelem, de nagyon rosszul viselem. Barátaim nincsenek, csak emberek, akik kihasználják a jóságomat. Iskolában nem teljesítek túl jól, soha nem is voltam jó tanuló, ezért sok stressz jön nekem onnan is. Nem bírok már elaludni normális időben, csak olyan hajnali 2-3 óra körül, majd olyan 6 órakor felkelek. Nem pihentem ki magamat már bő két hete. A dolgok, amik régebben örömöt okoztak nekem már nem nagyon érdekelnek. Az egyetlen dolog, ami még a mai napig érdekel az a főzés. Imádom csinálni és abban kivételesen jó is vagyok a korosztályomhoz képest, célom, hogy egy saját éttermem legyen. Az utóbbi időben anyámtól sokszor megkaptam, hogy nem vagyok én szar se, nem tudok főzni, nem tudok semmit se. A volt barátnőmtől is megkaptam a szakításkor, hogy sose viszem semmire a szakácskodással. Senki se keres engem amíg én nem keresem őket. A szexuális érdeklődésem nagyjából a nullánál tart. Egyetlen társaságom jelenleg a négy kis hörcsögöm és a két gitárom. A vállalkozásom most decemberben (építőipar) nem megy, nincs mivel az időmet tölteni, nagyon hiányzik nekem. Mit tudnék csinálni? Nem tudom másnak kiadni ezeket, csupán ide tudtam leírni. Kérlek a negatív megjegyzéseket (ha van) is nyugodtan írjátok le, de kulturáltan. Köszönöm előre is.